Mozgássérült lányok. Ti inkább egészséges, vagy hozzám hasonló mozgássérült srácokkal ismerkednétek vagy lennétek kapcsolatban szívesebben? 23/F

Szia!

Nekem egészséges férfiként van tapasztalatom fordított esetre.

Anno 7 évig volt alkar amputált párom, amit amikor megismerkedtünk, nem tudtam, de a második randin elárulta a lány.

Engem nem érdekelt, mert magát a lányt szerettem meg. Utána olyan iskolába jártam, ahova épek és mozgássérültek is jártak, úgyhogy úgy hozta a sors, hogy újra mozgássérült párom lett ezután és ott is magát az embert szerettem meg.

És most, harminc X évesen úgy látom, hogy minden további nélkül újra el tudnám képzelni, hogy mozgássérült, akár amputált párom legyen hosszú időre. (épp párt keresek)

Úgyhogy mindent összevetve azt mondom, hogy maradj pozitív ember és meg fogod találni a párodat!

Sok sikert!

Egészséges 26 lányként ....

Volt egy kapcsolatom 3 évig, kezdetektől érzékelhető volt hogy valami nincs rendben fejben nála. Sorra tudtam meg hogy már kiskoraban ezt azt megállapítottak, de anyukaja nem fogadta el amit orvosok mondtak, ezért nem kezeltette. Közben szóba került gyermektervezés. Később én ragaszkodtam hozzá, hogy kivizsgáltassa magát. Mert egyre több konfliktusunk volt abbók amilyen. Eltávolodtam, elhidegültem töle lassacskán. Kiderült fiatalkori demencia. (Akkor 32) Ami rohamosan rosszabb lesz. Akkor megígértem hogy nem hagyom magára. Nem tudott úgy gondolkozni, reagálni, lassan nehezen értett meg dolgokat, nagyon nagyon rossz memória.

Telt az idő és én ezt nem vállaltam.

Pedig sokáig küzdöttem, bűntudatom volt...

Tudom, nem ez volt a kérdésed, de le kellett írnom. És nem önsajnáltatás. Az Ő családja még máig engem hibáztat, pedig nem volt könnyű szakítás

Lehet, sokan elítélnek, nem akarok senkit megbántani, de őszinte is akarok lenni...

Én nem tudnék belemenni egy kapcsolatba mozgássérült férfival.

Sok ismerősöm van, olyan kerekesszékes srác is, akihez éveken át húzott a szivem, de nem volt bátorságom meglépni az amire várt. Sokáig győzködtem magamat, de be kellett ismernem, hogy nem lenne őszinte, nem menne.

Ápolónő vagyok, de sajnos durván szólva "otthonra" nem tudnám elképzelni az életet így. Sajnos!

Ha az egészséges párom kerülne ilyen helyzetben, akivel komoly kapcsolatom van, akit teljes szívből szeretek biztosan nagyon nehéz lenne... Támogatnám, mellette lennék amennyire erőmből telne...