Volt már olyan, hogy a szex miatt ment tönkre egy kapcsolatotok?

Ha nagy a szerelem és jó a kommunikáció lehet csinálni hogy ő visszafogja magát, nem korbácsol véresre,nem erőltet csak informál te pedig ha jobban megismered pontosan mit is szeret nyitottabban állsz a kérdéshez s nem csőből utasítást el mindent amit nem ismersz. Pl bondage, cipő fétis ilyen lazábban amik nem feltétlenül fájnak.

Ugyanakkor ha szadista ezt el kell nyomnia. Ami manapság a nagy hedonizmusban nem divat.

Te pedig ha bilincsek potyognak az égből se fogsz a fájdalomra szexuálisan gondolni vagy kívánni ha nincs benned ilyen hajlam.

Ez tulajdonképpen rajtatok áll félretudja e ezt tenni amíg veled van illetve mit tudsz neki nyújtani ami mindkettőtöknek jó.

Akkor nem értem, mi még a kérdés...

Te nem akarod, ő nem enged belőle és bolond is.

Párommal szintén előjött a szado-mazo fétisünk, mindkettőnknek.

Ő nagyon szívesen lesz alárendelt.

Én is megpróbáltam egyszer, de pánikbeteg vagyok, folyamatosan féltem közben (ok nélkül, mert amúgy teljesen megbízom a páromban - az a "szép" az ilyen pánikokban, hogy teljesen irracionálisak, sokszor még tudatában is vagyok hogy teljesen értelmetlen, de nem tudom leállítani)

Ergo ő nem tudja kiélni a domináns vágyait rajtam.

Megbeszéltük, azt mondta nem érdekli - számára az a legfontosabb, hogy én is élvezzem a dolgot, és ha mindketten élvezzük azt, amikor én vagyok a domina, akkor tökéletesen elégedett.

Próbáljátok meg ti is átbeszélni - vagy találjatok ki más fantáziákat, vagy próbáld ki a BDSM-et; természetesen csak óvatosan, enyhe formában, hátha bejön valami belőle.

Volt, részben hasonló dolgok miatt, részben a mennyiség miatt. Az ember normális állapotban azzal szexel, akivel együtt van. Ha tőle nem kapja meg, amit akar, akkor abból gondok lesznek.

Ui.: A csaj egy főnyeremény, küldd át hozzám.

# 2 Mennyire igazad van!

Én nemrég akartam véget vetni több éves kapcsolatomnak, mert gyenge a szexuális életünk, ritka, és hiányzik a szenvedély, a vonzalom részemről. Párom nem akar emiatt szakítani, mert szerinte emiatt hülyeség lenne. Meg mással is ugyanide jutnánk. (Már régóta fennál ez a helyzet. Én pedig azt érzem, hogy nekem ez nem elég már.)

A kísértés is megkörnyékezett rendesen már, de egyelőre ellenállok, bár nem könnyű.

Feszkó az van bennem rendesen..

Gondolhatod, hogy több év után, ahol megvan a szeretet, kötődés, mennyire nehéz döntés lépni, szakítani. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz.

Szerintem hosszú távon képzeled el magatokat, ha nem látod a közös pontot, akkor most lépd meg, amit a helyzet megkövetel.

Hát érdekes dolgokat irtok.

Az egyik, önmegtartóztatás : minek ? ha jön a vágy, azt ki-meg kell élni, mert egész életedben ezek agyalsz majd, hogy hú erről is lemondtam, meg arról is. Mert ugye a hétkönapi vágyainkról is egyfolytában lemondás az élet. Kisebb nagyobb szinten, de az. Még errről is mondjunk le, hát nem.

Nem kell a környezetnek élni, hogy jaj szeretem, hát házasodjunk össze :-) aztán 10 év múlva jön a vágy.

Jó én 54 vagyok, soha nem voltam nős, mert minek, de éltem-kiéltem is rendesen a vágyaim. és egy percet sem bántam meg, nem agyaltam, nem volt feszkó soha. Igen, atom módon be tudtam én is szerelmesedni, de x év után mindig jött a vágy más izgalmak felé. De sokszok a lányokban is és akkor meg ők léptek. Hát ennyi.

És igen, rengeteg kapcsolat megy szét x idő múlva a rossz, vagy kevés szex miatt. AZt vallom, ha a harmadik együttlétkor sem vakarjátok le a tapétát, abból semmi nem lesz, mert nem passzoltok össze. Az utána megbeszéjük kinek hogy jó, cimű müsor meg nem old meg szinte semmit. Mert az egészből az önzetlen "felfedezem a másikat" hiányzik. Ha ez meglenne, akkor ráérezne magától mindkét fél, hogy mi és hoygan jó és egész megy magától, filózás és agyalásnélkül. Az hogy hétköznapi hülyeségek és külső szempontok (amikről akkor azt hiszitek, hogy milyne fontosak) miatt meddig "tűritek" ezt a lemondást, az egy dolog.