Megismertem egy "rosszfiút", beleestem a csapdájába, és rosszul jártam. Több lenn. Szerintetek nem lett volna szabad belemennem? Rögtön az első közeledésénél le kellett volna építenem?

Barátaimon keresztül találkoztam ezzel a sráccal. Helyes volt az arca, szép magas volt. Bár alapvetően nem volt az esetem, én az izmosabb, nagyobb darab csávókat kedvelem, ő meg olyan vékonyabb volt. De megfogott, iszonyatosan megfogott. Mert tényleg, nagyon jóképű volt. És a kisugárzása. Magabiztos. Határozott.

Ahogy így egy társaságban voltunk, azonnal lejött, hogy mennyire, de mennyire más világ mint én. Hozzá képest én egy unalmas, de legalább jó voltam.

Szóval ez a dolog megrekedt bennem ott, hogy valami nagyon vonzó srác, aki nem az én világom, ennyi. Nem pazaroltam rá gondolatot, nem "izgultam rá".

Aztán.

Egyszer csak elkezdett közeledni. Eleinte nem is esett le, annyira lehetetlen ötletnek tűnt, hogy akarjon tőlem bármit is. Ő is tudta, hogy határozottan NEM egymást keressük. És mégis közeledett.

És akkor megmozdult bennem valami. A bóktól, a flörttől, a figyelmétől. Tudtam, hogy hiba, de... Nem érdekelt, úgy voltam vele, kaland, jó sztori, ennyi.

De az a baj, hogy egy naiv hülye vagyok! Beleszerettem. belezúgtam. Nagyon jól éreztem magam vele. Rengeteget lógtunk másokkal is, meg kettesben is. Ha nem lógtunk, telefonáltunk, chateltünk. A csók, szex, isteni volt. Vérpezsdítő. Olyan dolgokat kihozott belőlem, hogy az nem igaz.

Aztán... Pofára ejtett. Már külön is vagyunk. Ez az egész egy másfél hónapos dolog volt. Megcsalt.

Sose szeretett engem, sose érzett irántam úgy, mint én iránta. Csak elütötte velem az időt. Az ő világa sokkal gyorsabb, és intenzívebb, mint az enyém. Ezt tudtam. Mégis belementem, mert nem hittem volna, hogy szerelmes leszek, meg hogy megcsal.

Nagyon rossz érzés. Magamra dühösebb vagyok, mint rá. Ő nem hiányzik, de mindaz, amit vele átéltem, hiányzik. Olyan felszabadult voltam vele, mindig izgatott, boldog! Csodálatos hetek voltak. És tudom, nem jön vissza.

Nem tudom, bánom-e, mert szép emlékeket adott, de retteneteset is. Hisz most rosszul érzem magam.

Azt hiszem, elfelejteni őt sosem fogom.