Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehet elhagyni a gyerekem apját, ha nárci?
Főleg egyedülálló anyukák véleményére,segítségére lenne szükségem. Esetleg akik nárci személytől "szabadultak meg,,
A történet a következő: rengeteg csalódás után jött egy mindent elsöprő szerelem, rózsaszín felhők és miegymás. Egy férfi, aki mindenben tökéletes, legalábbis azt hittem. Hamar terveztünk is gyereket, ami össze is jött egyből. 1 éve sem voltunk még együtt ekkor. Aztán egyre több lett a veszekedés, elcsattantak pofonok is. Igen, terhesen is megütött. Tudom, akkor kellett volna fognom a cuccaimat, de annyira könyörgött, annyira sírt, én pedig annyira szerettem, hogy megbocsáltottam. Mindig. Mindent. Aztán azt vettem észre, hogy lassan elvesztettem a barátnőimet is miatta. Teljesen megtudott vezetni minden téren. Megszületett a várva várt gyermek. Minden happy volt, egy ideig. Előjött sok gond is, ami a gyerekkel jár. Sok veszekedés megint, volt pofon, bár elvileg megérdemeltem,hiszen csúnyán beszéltem vele. Most már lassan 1 éve nem volt ilyen nagyobb balhénk. A néhány év alatt mióta együtt vagyunk kb 5-ször ütött meg, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan, de tudom, egy normális kapcsolatban ilyen nem történik 1-szer sem. De sokkal inkább a lelki pofonok fájnak. Azon kaptam magam, hogy mostmár nemtudom mit érzek iránta, annyi lelki terrort kaptam az évek alatt. Nem szeretném azt sem, hogy a gyerekünk ezt a példát lássa a kapcsolatokról. Ő még pici nagyon, és épp ezért nehéz ez nekem most. Imádja az apját. Én meg teljesen függök anyagilag tőle. Csak albérletbe tudok menni majd a gyerekkel, de gyesből nem fog menni. Még egy kis idő, mire visszatudok állni dolgozni. Igazából nem veszekszünk mostanában, próbál aranyos lenni,bár sokszor most is megbánt, de a gyerek miatt inkább lenyelem. Én már elhidegültem tőle a sok sz@r miatt amit kaptam. Huszonéves vagyok, nem gondolom, hogy a gyerek miatt vele kéne leélnem az életem,sőt,pont hogy a gyerek miatt kéne kilépnem ebből a mérgező kapcsolatból. Igen ám, csak ők imádják egymást. Mára már tudom, hogy a párom nárcisztikus személyiség, de a gyereket tényleg imádja, és ő is az apját. Közös hobbijuk is van. Szeretném, hogy jó legyen a viszonyuk később is, de én nem bírom már, belefáradtam ebbe a kapcsolatba, nem akarom megmenteni,nem akarok más pasit, egyszerűen egyedül szeretnék lenni, a kisfiammal. De ez még egy jó pár hónap, mire eltudok helyezkedni újra, bölik telítve vannak, nekem pedig új munkát is kell keresnem, olyat, hogy tudjam mellette rendezni egyedül a gyereket. (Ezért arra gondoltam, hogy ovis koráig várok. Bár akkor meg lehet az oviváltás is megviselné :() Nagyszülők sincsenek, senkire sem támaszkodhatok. A páromhoz is albérletből költöztem hozzá, mindent hátrahagyva. Szeretnék mindent jó előre eltervezni, ebben kérem a segítségeteket, néhány kérdésre válaszolna aki tud?
1. Nem vagyunk házasok szerencsére, tehát válni nem kell. Viszont ide vagyunk bejelentve a gyerekkel. Ha elhagynám egy nap, ő visszahozhatja/elveheti tőlem a gyereket, amíg nincs másik lakcímünk? (Albérletbe lehet be se jelentenek állandó lakcímre)
2. Hogyan lehet elköltözni egy ilyen személytől? Bekamerázta a házat kívül, ha leakarok lépni, még láthatja is a telefonján, gyors hazajön melóból és kitudja mire lenne képes. Egyáltalán elvihetem a gyereket így?, hiszen az övé is. :(
3. Volt, hogy már mondta vita során, mikor mondtam, hogy elhagyom,hogy mindent megfog tenni hogy nála helyezzék el a gyerkőcöt. Ha lesz elég keresetem, albérletre + rezsi+kaja stb. nekem ítélik? Beszámítható vagyok, nem iszok, nem drogozok. Nagyon félek, hogy neki ítélik a gyereket,mert rengeteg pénze van.
4. Hiába van rengeteg pénze, azt is mondta, hogyha elhagyom nem fizetne gyerektartást. Ezt megteheti? És elviheti láthatásra a gyereket úgy, hogy nem fizet gyerektartást?
Nekem biztos, hogy szükségem lesz a gyerektartásra is tőle, még akkor is ha csak 20-30ezer ftot adna.
5. Mik az első lépések? Ha lesz új munkám, fizetésem, akkor adjam be titokban a bíróságra a gyermekelhelyezési kérelmet+gyerektartas igénylése?
Ugye nem vagyunk házasok, szóval fogalmam sincs hogy működik ez. Vagy először is keressek majd albérletet magunknak a gyerekkel, költözés, és utána intézzem a többit? De addig hogyan éljünk, míg nem születik döntés? Hiszen az ő gyereke is, neki is joga van látni.
6. Mennyire viseli meg a különválás az oviskorú gyereket? Én arra fogom tanítani hogy apát is szeretni kell, és hogy nem a gyerek hibája ez az egész.
De félek az apja majd ellenem beszéli :(
Bárcsak megtudnék vele egyezni szépen, békében, de nem sok esélyt látok rá.
Annyi minden kavarog bennem. Ő nagyon okos, rafkós pasi, mindent jól akarok csinálni, hogy semmiképp se nála helyezzék el a picit.
Nekem az is jó lenne, ha nem csak 2 hetente vinné el a gyereket, hanem sűrübben. Szüksége van az apjára is az életében. Attól még apának egész jó, de kapcsolatban katasztrófa.
Elfáradtam lelkileg. Semmilyen téren nem jó vele már. Puszit adni is "muszájból,, adok neki. Ő pedig folyton azt mondja, hogy de nincs semmi gond a kapcsolatunkkal,és más nők irigyelnének engem, hogy ilyen pasim és életem van :D
Attól is félek, hogyha elhagyom és rájön, hogy a sokadik könyörgés után sem megyek vissza hozzá, (mert előszőr tuti sírva fog könyörögni hogy maradjunk) akkor ellenem fordul, esetleg a gyereket is ellenem beszéli. Azt tudom, hogy másokat ellenem fog. Hiszen mindenki csak azt látta, hogy kívülről milyen boldogok vagyunk, ő egy igazi példamutató családapa, megvan mindenünk, meg hát nem panaszkodhatok, eltartott stb.( Bár én a gyedemből vettem magamnak és a gyereknek mindent meg.) Rokonai szemébe biztos én leszek a szemét, aki ok nélkül hagyja el...
Ki se néznék belőle, hogy milyen tud lenni. Egyébként neki sincs káros szenvedélye, de agyilag nem normális így se. (Pl. Leqrvázott sokszor, holott sose csaltam meg, bocsánatot kell kérnem a semmiért, mikor ő hibázott stb...)
Segítsetek kérlek, minden tanács jól jön, mit hogy csináljak majd.
Bocsánat, hogy hosszú lett.
Köszönöm❤
válasza: válasza:8/
Bocsi, de reagálnák a gyerek viselkedésére: nem csoportokba kellene lépni és keresni az önigazolást. A gyerek az még képlékeny, kéeps változni. ÉS sokkal könnyebb kis korban kikezelni, helyre rakni ezeket a dolgokat, megérteie őket, mint felnőttkorban, sérült felnőttként.
ÉS bizony ez részben neked is a felelősséged. Sír szerencsétlen gyerek, mert NEM akar így viselkedni. Segíteni kéne megérteni, mélyebbre ásni a iselkedés okát, de te sem érted. ÉS segíteni kellene abban, hogyan "ne legyen rossz", pontosabban, tudatosítani benne, hogy ő NEM rossz gyerek!!! ÉS igenis lehet JOBB gyerek.
Nem mondhatsz neki ilyen ökörségeket pl, amivel igazolod és cimkézed, hogy "igen te rossz gyerek vagy" ezt kéne leghamarabb azpnnal befejezni!
Emberek vagyunK: aki lop, azt ne címkézzük tolvajjal. Amelyik gyerek rossz, azt NE cimkézzük azzal a jelzővel felé, hogy "rossz gyerek vagy!"
Tudod mit érsz el ezzel az üzenettel, amit közvetítesz így?
Hogy pontosan rossz ygerek lesz, és pontosan OLYAN felnőtt lesz! Mert cimkézed és mert ezt mondod itt is..
Nem értesz hozzá, miért nem viszed el pszichológushoz, szakemberhez?
A ygereked is sz*rul érzi magét, ha sír a saját viselkedése miatt. ÉS jól látod, felnőttként is megmarad, ha nem teszitek helyre benne a folyamatokat.
Szakember nélkül is leülnék a gyerekemmel, KEDVESEN, és sokat beszélgetnék vele, elmondanám, hog NEM rossz ggerek, és biztosítanám, hogy képes arra, hogy még jobb legyen. Átbeszélném vele a konkrét eseteket/helyzeteket, miért érzi magát dühösnek. Valós-e amit érez? (Nyilván nem).
ÉS segítenék forgatóköny szerint abban, hogy ha legközelebb így érez, x dolog történik, mit történik, ha így viselkedik.
A gyereket bevonnám, hogy gondoljon rá úgy, mint egy kísérlet, játék, lehetőslgek."Nézzük meg, mi történik legközelebb, ha ezt vagy azt csinálod ez avgy az helyett. Hogy látod, hoyg reagál a másik? Hogy fogod érezni magad?
Amint lesz pozitív visszacsatolása annak a gyereknek, és ÉREZNI FOGJA? hogy amit tesz, attól nem elsírni akarja magét, hanem rájön, hogy sokkal jobban is le tudja kezelni, és pozitív érzéseket érez, felül fogja írni a régi rossz sémákat.
És nem bántani akarlak, meg nyilván nem vagyok a te cipődben. De nagyon rossz hozzáállás, hogy "reméled, hogy egy szub pasi lesz mellette" és így hagyod a dolgokat.
Ez rjata nem segít egy picit sem. Ugyanúgy sz*rul fogja magát érezni most gyerekként is, és felnőttként is, mert beépülnek a szeméyiségébe. Úgy fog felnőni, hogy ez lesz a módja a "túlélésnek", az önérvéynesülésnek, ez lesz a "normális".
Ha te kevés vagy ehhez, arról nyilván ne tehetsz, de szakember sokat tudna segíteni neki ezekben a dolgokban szerintem.. (És nincs olyan, hogy "jó van az úgy, hát pár ütés nem számít. Ő sem boldog!)
válasza: válasza:Kössz a nagy haszontalanságot utolsó!
Azért volt idézőjelben a rossz, hogy több tulajdonságot lefedjen, mert az impulzív nem mond senkinek semmit, verekedős, csapkodós, bántókat mondó indulatból. Előbb lett diagnózis, majd jött az információkeresés, majd sikertelen gyógymód után a kapcsolatkeresés és mi látszik? Hogy a töménytelen mennyiségű ilyen problémával küzdő gyerekekre milliók mennek rá, és csak minimális enyhülés várható, az is inkább az időnek tudható be. Egyszerűen nincs mit tenni, de mindenki járatja a gyerekét mindenre, hogy úgy érezze csinál valami, majd náluk hátha, holott nem. Én is ilyen vagyok.
A gyerekem egy "rosszul viselkedő" gyerek, amiről nem tehet, mert iszonyatosan érzékeny és impulzív, ezek kémiai folyamatok a testében, máshogy reagál a teste a stresszre, nem fog tudni akaraterőből máshogy viselkedni, mert az impulzivitás arról szól, hogy nem gondolkozik, csak cselekszik hirtelen.
Mindent próbáltunk, próbáljuk folyamatosan, mellé vannak ismerősök(innen van a baráti köre)akik szintén nagyon próbálkoznak és nem megy, a kismértékű javulás pedig annak tudható be, hogy eltelt egy év, két év, 5 év.
Mostanra jutottam el oda, hogy tudom, nincs csodatévő terápia, csodatévő beszélgetés, azon tudok csak segíteni, hogy ne legyen ez még rosszabb, de azzal sem sokat, idővel majd picit javul, de mindig ilyen lesz, mert így működik a teste, a gyógyszerek meg a másságának ismerete pedig nincs olyan szinten, hogy arra tökéletesen ható gyógyszer létezzen. Ő heves, impulzív, sérülékeny és nekem ezt kell elfogadnom, mert ezek olyan fix tulajdonságok, mint a szemszíne.
Felnőttként írtam, hogy nehéz lesz másoknak vele, kivéve ha talál valakit, aki pont ezt a típust keresi, ettől mondjuk nem féltem, mert lány és mert nagyon szép, na meg okos is. De nem nehezebb, mint a többi "defektes" mérgező viselkedésű, függő, károsan viselkedő, hűtlen, hazug emberrel, akik a világban sokkal nagyobb tömegben léteznek, szóval annyira nem érzem rémesnek a viselkedését és pláne nem nárcisztikusnak.
Egyébként van egy jó film a nárcizmusról, az egy valódi pszichológusok által összerakott karaktert, asszem "mon roi" a címe. Egy nárcisztikus alak nem fog neked sírni, könyörögni, hogy maradj, mert az méltóságon aluli, nem érsz annyit neki, nem mutathatja ki. El fogja érni, hogy úgy érezd te hibáztál, de sosem adná le a szintet. Egy impulzív ember, mint a gyerekem, na ő őszintén megbánja a sok rosszat, amit tesz, mert hirtelen felindulásból cselekszik. Ő nem akar bántani senkit, csak egyszerűen nem bír magával, amikor felmegy benne a pumpa, olyankor nem hall, nem lát, nem gondolkozik, teljesen kikapcsol az agya és csak a sérelmére fókuszál. És utána őszintén sír.
válasza:A kérdező vagyok. Lehet akkor nem nárcisztikus, de sok jellemzője igaz rá. Pl nincsenek nagyon barátai, viszont rengetegen felnéznek rá, pl a beosztottjai. Mindig a másik a hibás. Ő tökéletes kívül belül, és ezt hangoztatja is. Szereti kiszínezni a dolgokat, másképp adja elő, ezt pl onnan is tudom, mikor másoknak vetít h így meg úgy volt, közben én meg tudom, hogy nem egészen úgy történt :)
És még sorolhatnám. Egyébként tényleg jó apa.
Es az egyik kommentre reagálva: nem undorodok tőle, azert az túlzas. Mint a gyerekem apját én tisztelem es szeretem is. Csak nem vagyok már ugy igazan szerelmes szerintem...
A sok bántó dolog kiölte belőlem, és nemtudom visszatér-e még az érzés
Félek hogy túl sok évet elpazarlok rá, de a gyerekemet is néznem kell.
Nemtudom mi lesz. Egyébként a munka az nem büdös nekem. Alig várom hogy dolgozzak ujra. Akkor dől majd el igazán minden. Hiszen nem fogok függeni sem tőle. Ha tovabbra sem tisztel, fel is út, le is út.
Ma reggel viragot hozott nekem, csak ugy. Ő menteni akarja a dolgokat, de félek csak ideig-oraig tud válzoztatni
válasza:14
-írtam utána, hogy felületesen olvastam. Utána láttam, hogy foglalkozol/tok is vele. Nyilván te tudod jól, miken mentek át, nehéz lehet így.
A kérdezőre visszatérve:a nárciszitkusságnak van több fajtája, és azon belül is egy skálán mozog, ki hol helyezkedik el. Ígérni fűt-fát nyilván tudnak, ha megszűnik a "ellátmányuk", megijednek.
De egyébként még egyszer: TELJESEN MINDEGY, hogy ezt az embert minek címkézzük, nárcisztikus vagy sem, lényegtelen valójában. Ami számít az az, hogyan bánik veled, és hogy te ebből mennyit viselsz el. (A megváltozom állapot meg nyilván nem 2-3 hétig tart, a nárcik meg pláne nem változnak pár hét alatt, sőt..)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!