Mitől lehet hogy az egyik fél szinte tökéletes, a másik meg rossznak gondolja a kapcsolatot?

nem az ember tökéletes, 2-es. Szerintem úgy érti, hogy az egyik fél tökéletesnek gondolja a kapcsolatot, a másik fél meg nem.

Az 1-es leírt mindent, röviden, tömören. Eltérő igényeik vannak.

Pl: az egyik nem igényli a bújást, kézfogást, nyalakodást, stb. Neki attól tökéletes a kapcsolat, hogy ezek nincsenek/nem gyakoriak. A másik viszont igényelné és emiatt úgy érzi, nem szeretik/ baj van a kapcsolattal, rossz.

Szerintem ilyesmikre gondolt a kérdező.

Attól lehet, hogy mások vagyunk, különböző igényekkel. Beszélni kell róla, de ha valami nem felel meg, nem tudjuk elfogadni hosszútávon, érdemes továbbállni és megkeresni azt az embert, akivel passzolunk és kölcsönösen ki tudjuk egymást igényeit elégíteni.

Úgy, hogy a kapcsolat csak az egyik fél igényeit elégíti ki.

Aki “tökèletesnek” gondolja, annak talán nincsenek is nagy elvárásai, a másik többet vár el, nehezen elégszik meg.

Kérdés az, hogy aki rossznak gondolja a kapcsolatot, az miért ment bele. Valószínűleg az elején jónak gondolta, aztán idővel kibújt a “szög a zsákból”.

Általában az alábbi opciók vannak:

- teljesen mások az igényeik, az egyik "leuralja" a másikat

- nem veszi észre az egyik fél, hogy a másiknak már nem jó, nem figyel oda rá eléggé

- az egyik félnek elég fura elgondolásai vannak egy jó kapcsolatról - ezt főleg akkor szoktam látni, amikor van egy adott ember, akit úgy nevelnek fel, hogy "veszekedések minden kapcsolatban vannak, emiatt ne hisztizz", "addig örülj, amíg nem vernek, nem csalnak meg, ezért a férjed / feleséged egy arany ember... becsüld meg, mert jobb, mint anyád / apád stb."... és akkor azt hiszi, hogy egy langyos sz. kapcsolat az jó

a másik meg a falat kaparja, mert nincsenek beszélgetések, nincs intimitás, lakótársakként elvannak, de a szeretet igazából már kiveszett a kapcsolatból