Elhidegülést éltél már át?

Én még soha. Nem is èrtem nem i ismerem még ezt az èrzèst pedig sokat jön szembe ilyesmik hogy eöhidegültek egymastol azert szakitottak stb.

En ha nem érzek semmit egy kapcsolatban akkor eleve az elején sem éreztem semmit, csak belementem.

Igen. Nagyon sokféle oka volt. Legfőképp az érdeklődési köreink eltávolodása, kevesebb dologról tudtunk beszélgetni.

Ezen felül hisztis lett, mindenen megsértődött, amit máshogy gondoltam, csináltam.

A vége fele már nem szóltam hozzá, mert vagy nem érdekelte a mondandóm, vagy megsértődött rajta. De emiatt is haragudott, hogy nem beszélek vele, szóval patthelyzet. Voltak próbálkozásaink újra egymásra találni, lett belőle pár szép nap, de hosszú távon nem ment sajnos.

Igen. Alig volt már szex, idegesítettük egymást. Már az is zavart, ahogyan evett, vette a levegőt..... Nem érdekel már mit mond, nem hoz lázba sem. Jobb egyedül, mint vele.

Az oka valószínűleg az volt, hogy túl sokat alkalmazkodtam hozzá, miközben ő hozzám nem sokat. És mint kiderült, sosem gondolta, hogy én vagyok a nagy szerelem az ő életemben. Én csak egy kisebb szerelem voltam...

N

Ő hidegült el tőlem a seggfej apja miatt akit hagyott közénk állni.

Egyre bunkóbb lett, piszkálódó, erőszakos és türelmetlen volt. Érzéketlen volt az érzéseimre és arra ha megbántott, nem figyelt oda a velem szemben használt szavaira sem. Például egyszer azt vágta hozzám, hogy nem tudja miért van még velem. Észre se vette, vagy már kicsit sem érdekelte, hogy majdnem megfulladtam a szavaitól. Akkor sokat sírtam is. Az sem hatotta meg.

Aztán a szavaival élve "elvolt" a kapcsolatunkban. A tényleges szakításunk előtt egyszer már majdnem megtörtént, ha akkor én nem ragaszkodom hozzá, neki teljesen mindegy lett volna, a végkimenetel, akkor is megkaptam, hogy "tőlem függ".

Én magam még nem hidegültem el senkitől. Tőle sem, mialatt ő kiszeretett belőlem, én egyre jobban és egyre igazibban szerettem. Sajnos.