Lányok/nők! Ti hogyan fogadnátok azt, ha a párotok öngyilkos lenne szakítás után?

De akkor sem szabad ilyeneken gondolkodni. Mármint önmagad ártásán.

Egy dolgot még leírnék. A hospisce házba voltak festmények a falon. Mandalák. Az egyik különösen megfogott es az ápoló elkezdett mesélni erről a festményről. Egy 10-es éveiben járó nagyon beteg kislány nagyon letisztult és ránézésre sem mondtad volna gyerek rajzai. 10 vagy 13 éves volt már nem emlékszem mert nagyon régen voltam itt. De minden egyes mandaláján érződött a derű és a nyugalom. Ezek a rajzok őrizték meg ennek a kislánynak az emlékeit aki gyerek volt. Az ápoló mesélt róla egyik minta példája volt derűből a hospice háznak ez a kislány pedig nagyon nehéz volt neki.

A lényeg amit irni akarok hogy ne gondolkozz ilyeneken. Inkább kezd el élvezni az életet. Hidd el a szerelem is rád talál.

Ilyenkor lehet azt szeretnéd hallani, hogy belepusztul a bánatba, férfire életében nem bír többet nézni, esetleg filmbe illően zárdába vonul, avagy utánad megy bánatában.

A valóság meg az lenne inkább, hogy miután kiheveri a személyisége és az érzrelmei függvényében a dolgot, továbblép és idővel újra boldog lesz. Az, hogy ez mennyi idő, sok mindentől függ, de igen kevés az esélye annak, hogy egy egészséges embert ilyesmi egy életre traumatizáljon, ugyanis nem okozója még közvetetten sem az eseményeknek, nem az ő döntése, hogy bűntudata kellele legyen miatta.

Az én esetemben valószínűleg annyi hozadéka lenne, hogy a jövőben sokkal jobban figyelnék a másik személyiségére még a korai szakaszban (most is megteszem, de ezek után pláne így tennék), hogy minél hamarabb felismerjem azt, ha valaki mentálisan instabil, vagy társfüggő, esetleg passzív-agresszív módon érzelmileg manipulál (a felvázolt esetben ezt teszed, valószínűleg már tetted a kapcsolatotok alatt is) és messziről kerülném az ilyeneket.

Most is arról fantáziálsz, hogy mekkora sebet okozhatnál és valami beteges módon azt képzeled el, hogy ráeszmél majd mit szalasztott el és egy életen át emlegetni fog, sosem felejt, mert épp nem kellesz neki és nem bírod elfogadni a döntését, ahogy azt sem, hogy valószínűleg az öngyilkosságodat (amit bízom benne csak vízionálsz amúgy) is ugyanígy kiheverné és elengedné, mint a kapcsolatotokat.

Mi lenne, ha pont akkor keresne és ezzel fogadná a rokonság? Több mint valószínű, hogy az amit vázoltunk többen. Megdöbbenne és idővel túllendülne rajta és élne boldogan valaki mással, mígnem teljesen elhalványulna ez az emlék benne. Ám valószínűúbb, hogy egyáltalán nem is keresne, ha már lezárta az egészet és ha meg is tudná valakitől, összerándulna a gyomra, majd ha ő (veled ellentétben) egészséges lelkületű ember, továbblépne. Nem halna bele a bánatba, akkor sem, ha ezt szeretnéd.

Óvatosabb és körültekintőbb lenne ezentúl, hogy kit is enged az életébe.

Mármint csak kamubol hívna a családod, hogy meghaltal miközben elsz és virulsz? Hány éves vagy?

Egyébként egy ilyen után pláne semmire nem lenne eselyed

Két lehetőség van.

1. Magát okolja és bűntudata lesz, talán egy életre is. Hosszú ideig problémája lesz a párkapcsolatokkal és úgy minden emberi kapcsolatával. Valószínűleg hosszú ideig szakembernek is segítenie kell rajta, de így is egy életre benne marad ezaz egész. (Ilyen példáról hallottam a környezetemben)

2. Sajnálni fogja és szomorú lesz a hír hallatán, de nem lesz különösebb hatással az életére. Ugyanúgy lesz párkapcsolata, lesznek tervei, boldog lesz, és talán pár év elteltével már nem is nagyon fogsz eszébe jutni.

Igazából neked nem számítana már, hogy ő hogyan éli meg. A lényeg, hogy baromság lenne megtenni egy szakítás miatt. Tudom, fáj és úgy érzed belehalsz, de az élet megy tovább. És hidd el, hogy fogsz találni olyat, vagy még jobbat is, mint ez a lány volt. Ne dobd el az életedet valaki miatt. Most nyugodtan legyél rosszul, szomorkodj, sírj, csapd a párnát a földhöz. Utána szépen lassan szedd össze magad, és ha újra jól leszel kezdj el ismerkedni. Az életet élni kell!