Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szinte tökéletes kapcsolat, szeret nagyon, de mégse szerelmes(?), fiatal, még kalandozni akar. Mit tegyek?
Mindkettőnk részéről első komoly kapcsolat. Nekem egy rövid próbálkozásom volt előtte, de ott nem volt valódi mély szerelem. Neki meg csak alkalmik, de több is.
Igazán mély, erős, bensőséges szeretetteli kapcsolat alakult ki köztünk mindkét oldalról; de míg én szerelmes lettem és csak rá vágyom és a hibái ellenére is el tudnám képzelni vele hosszú távon is akár, addig benne ott van ez az érzés, hogy kalandozni akar, nem akarja lekötni még magát. Ettől tartottam az elején, hogy nem miattam fog megváltozni, és nem is bíztam benne, de akkor ő is elhitte még, hogy menni fog és komolyan akarta. Viszont másfél év után előjött neki ez az érzés, fiatalnak érzi még magát az elköteleződéshez. Nagyon értékel és szeret, ki is mutatja, és hogy tudja, ritka ez az összhang, hogy valakire tényleg barátnőként tudjon tekinteni, velem pedig el tudja képzelni komolyan.
De nem értem, akkor miért nem elég ez neki? Látom hogy ő is őrlődik ebben, de ez így nem jó, én monogám vagyok. Eljátszottam a gondolattal, de a nyitott kapcsolat csak összekuszálná, elrontaná az egészet. Ő lehet, hogy tud érzelemmentesen tekinteni a szexre, de én kötődni kezdek tőle, megölné azt az intimitást, amitől értékes a kapcsolat.
Fiatalok vagyunk, húszas évek elején, az teljesen normális szerintem, ha nem látjuk biztosan a jövőnket, de az nem, ha ennyire nem elég neki a kapcsolat, hogy máris az újdonság hiányzik. Nem konkrét személy, hanem a kaland, pedig nem unatkozunk, változatos az életünk. De ha ez lenne a baj, akkor is rajtunk múlik, mennyire tartalmas a kapcsolat, és bőven az, tudunk is rajta javítani, én is odateszem magam, nagyon fontos nekem. Szóval bármi is van, meg tudtuk beszélni, ezt azért írtam ki, mert tanácstalanok vagyunk.
Ennek mindenképp szakítás a vége? Úgy érzem, olyan jó és különleges, miért kéne eldobni? Nincs semmi gond ezen kívül. Hiába szeret nagyon ő is, és vagyok számára fontos, különleges, az a baj, hogy mégsem szerelmes úgy, mint én? Nekem szépen kialakult, egyre mélyebb idővel. Neki is erősebb a szeretete, kötődése, mégis nagy különbség, hogy hiányérzete van. Pedig velem minden megvan, testi-szellemi-lelki összhang. És teljesen jó minden, amikor együtt vagyunk, de ha nem, akkor én mindig vágyok rá, ő viszont ilyenkor gyakran érzi azt, hogy le kalandozna.
Valaki volt hasonló helyzetben? Mit tanácsoltok? Nagyon nehéz elengednem :(
válasza:Aki szeret, az nem akar kalandozni. Ismerek több velem egyidős srácot (én lány vagyok), akik 16-17-18 éves koruk óta együtt vannak a barátnőjükkel a mai napig (most 23-24 évesek). Egyébként én szinte biztosra vettem anno, hogy ez csak ilyen 'tiniszerelem' és majd vége lesz 1-2 éven belül, de nem így lett, a mai napig boldogok.
Tehát ez a dolog nagyon egyszerű, aki fülig szerelmes tökmindegy milyen korú, nem akar kalandozni. Az már egy másik kérdés, hogy mi lesz idővel az adott kapcsolatból - de olyan nincs, hogy szeretlek, de azért kéne más is (még a mesében sem).
Illetve valószínűsíthető az is, hogy még nem érett meg egy komoly párkapcsolatra a párod - amivel egyébként semmi gond nincsen.
#9, ő vágyik a hódításra, neki kéne meghódítania engem, ha ez hiányzik. Nem nekem kéne futnom utána mindig. Ráadásul én próbátam már, sokféleképp, hidd el. De nem az kell neki, aki belekényelmesedett abba hogy a szájába repült a sült galamb, hogy még én udvaroljak. Neki kéne, ha igazán akarja. Végre értékelni, megdolgozni a kapcsolatért. Szerintem is úgy lehetne még jobb, ha újra és újra meghódítanánk egymást, de ezt nem nekem kell lányként és egyébként is többet beletévő félként. Csak neki nem alakult ki az udvarlási kultúrája az alkalmik miatt. És nem játszmáztam, nem kényszerítettem ki belőle az udvarlást, barátként kezeltem. Ezért is gondolom, hiányzik belőle a romantikus odaadás.
No meg mi a garancia arra, hogy 1-5 hónap alatt kiéli magát? Még évek, vagy sose. Én is élvezném, amit te csináltál, de borzasztóan érezném magam, hogy megcsalom, egyszerűen ez nekem akkora érzelmi teher, hogy képtelen lennék megtenni, lerombolnám az intimitást, értéket a kapcsolatban.
válasza:#10:
"Ha olyan ember van melletted akivel tényleg azt érzed hogy ő az akivel eltudod képzelni a hátralévő életedet, ha megvan a kémia, a barátság, lelkitársak vagytok stb, akkor az emberben megszületik az érzés hogy ezt nem szabad elengedni, mert ilyen nem lesz akárkivel... Aki megtalálja ezt, az nem fogja feláldozni kis kalandokér, annak nem fogja megérni... Sajnos a párod valószínűleg nem ezt érzi :( Biztos szeret, biztos jó a kapcsolatotok, de annyit mégsem jeent neki hogy lemondjon a "jelentéktelenekről". Ha gondolkodni kell azon hogy a barátnőd vagy a csajozás az régen rossz. Alapvető félelem mindenkiben van a jövőjét illetően, de amikor arra gondolsz hogy elengedd a másikat, akkor mindjárt jönnie kéne annak a másik félelemnek, hogy de akkor őt elveszítem... na ha ez nem erősebb a "nem éltem eleget" gondolatoknál, akkor elvan döntve."
Pont ez az, ezért őrlődik, mert fél ezt elveszíteni. Nem tudom, melyik az erősebb, valószínűleg a félelem erősebb a kalandoknál, mert (tudtommal) még nem lépett, pont hogy megosztotta velem őszintén ezt az érzését, félelmét. De nekem már az a bajom, hogy ennyire itt van benne, hiszen láthatóan problémát okoz, és nem akarom, hogy később még inkább kijöjjön. Láthatóan nem tudja ezt az érzést elengedni, mert ez már másodszorra jön elő, fél éve volt már egy ilyen. Szakítani akart, nagyon sírtunk, mondtam, hogy döntse el, ha akar, tegyen lépést felém. De akkor tett egy kis lépést, én meg ugrottam és szép lassan minden ment újra a régiben. De ezt nem akarom ezerszer eljátszani, úgy látszik, nem elég erős benne a döntés, csak elvan, amíg a szájába repül a sült galamb munka nélkül. Nem azt mondom, hogy semmit sem tesz, mert néha odateszi magát és akkor elolvadok, de nem érzem azt az erős, határozott, bármikor bármit megteszek érted odaadást, ami bennem van.
Próbáltam válaszút elé állítani, de azt érzem, nem teszi meg a nagy lépést, amivel engem választ (nem eljegyzés vagy ilyesmi, szipmlán egy határozott szándék, gesztus, állásfoglalás mellettem). Helyette áthárítja rám a döntést, mondván hogy én nem jövök, én nem akarom eléggé. Vagyis az ő szempontjából itt a bizonytalanság, és a szemében én csak távolodok ezzel. Miközben én kifejeztem, hogy nagyon szeretem, csak várom a határozott igent. Azt pedig nem kapom meg, mintha megsértődne, hogy nem ugrok neki, akkor neki erre nincs ideje meg energiája. Ha közeledek, akkor ő is, de magától nem jönne, küzdene értem, ez hiányzik, mert akkor tudnám, hogy engem akar. Ezek nem kimondatlan játszmák, mindent világosan elmondtam neki, nyílt és jó a kommunikáció köztünk.
Azt hiszem, te tényleg nagyon hasonló helyzetben vagy/voltál. Erős vagy nagyon, kitartás! Köszönöm szépen, hogy leírtad.
Igen, #11, ahogy mondod, ő is mondja, nem áll még készen egy komoly kapcsolatra. Azt hitte, hogy igen, akarta is, mert bennem meglátta azt a barátnőt, de mondja, tudja, hogy még nem kész, "rosszkor találkoztunk".
De én úgy hiszem, aki igazán szerelmes, annak nem kérdés, nincs rosszkor. Ő csak szeret, ragaszkodik, és az eszével tudja, hogy rossz lenne elveszíteni, de nem szerelmes igazán, ha benne van ez a vágy.
Ezzel mit lehet tenni? Nem várhatok arra, mikor lesz "jókor". De én is érzem, hogy nagy értéket veszítünk, neki is ez a baja.
válasza:Huszonévesen nem akartam minden nőt megfektetni. Egyet szerettem volna, akivel minden passzol.
Lett is párom. Sosem vágytam mellette másra.
Aztán a kapcsolat zátonyra futott. De még mikor ő megcsalt, sem akartam "visszacsalni".
Nekem nem a szex a lényeg egy kapcsolatban, vagy az életben. Hanem a harmónia.
A párod, mint a legtöbb férfi, a farka után megy/menne.
Ez idővel sem lesz jobb.
De a lelki része ugyanolyan nehezen elfogadható szerintem, mármint hogy neki te nem vagy elég...
Nekem legalább is ezt nehéz lenne elfogadni. Hogy nem vagyok elég a páromnak, és ha ez így van, akkor nem én vagyok neki a megfelelő.
válasza:Tízes vagyok.
Amit most írtál az sajnos teljesen ugyanaz mint ami az én fejemben volt... És látod el is ment fél év úgy hogy semmi nem változott.
Nagyon jól írod, ez neki kényelmes, és a nagy őszinteséggel totál rád hárítja az egészet... "De hiszen én elmondtam, tudtad, szóltam..."
Lehetséges hogy már csak barátként szeret, sőt biztos, így a társaságodat nem tudja elengedni, ez az amikor megszokásból maradnak együtt valakivel emberek. Igen fél hogy elveszít, de nem azért mert te vagy a minden, hanem mert lehet később egyedül marad, nem talál jobbat... Nem attól fél hogy te nem leszel, hanem hogy senki nem lesz, és a kettő nem ugyanaz sajnos.
Egyszerűen gyáva és önző véget vetni ennek, pedig már nem akarja, mert a kényelem kéne... Nekem sajnos kívülről ez jön le. :(
Fél éved már ráment, ez rengeteg idő... Tudom hogy ilyenkor hiába beszél akárki, remélem minél hamarabb felismered a helyzetet és meghozod a helyes döntést, mert tudom milyen ebben a bizonytalanságban rettegve élni, és nagyon nem egészséges.
válasza:Van ott már más lány a képben, ha még nem is jöttek össze. Figyelj, már most elkezdett téged lekoptatni. Megmondta, hogy nem szerelmes beléd, hiányérzete van melletted. Engedd el! Ez a kapcsolat csak a te fejedben olyan tökéletes, valójában szamár vagy a ló helyett. Persze szeret mint embert, de ha összejön egy olyannal, aki az ideálja, úgy leszel dobva, hogy a lábad se éri a földet. Kivéve persze, ha gyorsan magadhoz láncolod egy-két gyerekkel.
Ez a nyitott kapcsolatosdi max. kiégett negyveneseknek való, huszonévesen még meg se kéne fordulni a fejetekben.
Ő még csak azért nem lépett le, mert egyelőre nincs jobb és nem akar szex nélkül maradni teljesen és nyilván kötődik is valamennyire.
Nagyon sokat fogsz még szenvedni ebben a kapcsoaltban, ha benne maradsz. Persze így legalább olyannal vagy, akihez vonzódsz, de az érzés nem kölcsönös, szóval elég megalázó.
válasza:Ne haragudj, de ilyen helyzet nincs a valóságban, mint amit leírtál. Ha egy férfi akar egy nőt, akkor eszébe sem jut, hogy kapcsolatot akar-e, hanem a világért sem mondana le róla. Ez a kiélős duma hatalmas kamu, és nagyon naiv vagy, ha beveszed. Felnőttek vagytok, nem értem, mit játszadoztok egymással, hagyd ott a palit, ő meg csináljon, amit akar. Egyértelműen nem szerelmes beléd, bocsánat, ha ez durván hangzik, de jobb előbb szembesülni a realitással, mint utóbb. Gondold át, te szerelmes vagy bele, bármit megtennél érte, még ebbe a megalázó, kettős állapotba is hagytad magad belekényszeríteni, tehát nyilván érzed a szerelem jelentőségét. Ezek alapján, ő hogy szeretne téged? Te mikor akarnál bárki mással lenni?
Rengeteg ilyen kapcsolaton megy át az ember fiatalkorban, amikor a világot is megígérik neki, aztán nagyot puffan. Még örülhetsz, hogy őszinte veled, és nem a hátad mögött csal. Lépj ki ebből, amíg még megvan a méltóságod, és állj tovább. Lesz olyan férfi, aki felvállal téged, kapcsolatban, komolyan, de ez a férfi nem az.
Sok sikert kívánok!
(Mielőtt jönnének a "de bunkó vagy" kommentek, saját tapasztalatból beszélek, és a legjobbat tanácsolva a Kérdezőnek)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!