Etikátlan szakítani úgy, hogy évekig eltartott és ő emelt ki a borzasztó családomból? Szakítani akarok, nem bírom már.

Leírom a teljes történetet.

Tudni kell, hogy a családi hátterem nagyon rossz, 19 évesen gyakorlatilag azért költöztem össze a mostani párommal, hogy elszabaduljak itthonról, és ő nagyon kérte, hogy költözzek csak oda. Egyetemista voltam már alapból, és azt mondta a párom, hogy nyugodtan tanuljak, nem akarja elvenni tőlem ezt.

Közben nagyszülőm révén örököltem egy lakást, ami ki van adva jelenleg.

Egy ideig diákmunkáztam, de utána sajnos pánikbeteg lettem, és nem igazán akartam menni sehová, a párom pedig ebben támogatott.

Immáron 6 éve vagyunk együtt. A pszichológust nem fizette, az sztk-s pszichiáter pedig csak bogyókat írt fel, amiket egy idő után abbahagytam, mert nem segítettek, ellenben mellékhatásokat okoztak.

Amikor beütött a covid, az végre nekem olyan szempontból kapóra jött, hogy tudtam életemben először jól fizető, teljes munkaidős munkát szerezni, mert dolgozhatok itthonról. Amióta jobb a járványügyi helyzet, átlag heti 1-2x bemegyek az irodába.

A párom viszont egyre megalázóbb és ridegebb már velem egy ideje. Gyűlöli a munkámat is. Szerinte ez egy kerülőút, amitől csak hatalmasra nőtt az arcom, de amint normál világ lesz megint, haszontalan leszek, mert nem tudok funkcionálni, úgyhogy, ha azt akarom, hogy higgyen abban, hogy jobban vagyok és felnőttként kezeljen, akkor dolgozzak mondjuk egy hetet akár vendéglátásban, és ha azt végigcsinálom pánikolás nélkül, akkor ő fejet hajt.

Amióta ezeket nyomja, én már néha szinte gyűlöletig fajuló dühöt érzek iránta, egyre durvábban veszekszünk. Hétvégén már felhoztam, hogy szakítani szeretnék, de erre üvöltözött és lehordott engem. Amikor megindult felém, akkor mondtam neki gúnyoskodva, hogy "üss meg, látom, hogy szeretnél", akkor pedig lekevert már egy pofont. Itt bennem eltört minden, órákra zárkóztam be a fürdőbe.

Később, nyugodt állapotában azt mondta, hogy egyrészt azért tette, mert én kértem, nyíltan provokáltam, a másik pedig, hogy valami mentális "epizód" volt rajtam, és elkezdett mondani dolgokat, hogy miket sikítoztam, de ezek nem történtek meg. Ő azt állítja, hogy csak úgy elborultam, hogy kihagyogat a memóriám, és a pofon hozott vissza, és azon gondolkozott, hogy már mentő kéne, de szerencsére a pofon hatott.

100%-ig biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz, én minden percemmel el tudok számolni, de így viszont, hogy ilyet képes hazudni, már konkrétan rettegek tőle.

A lakásomban a bérlők az ő haverjai, minden papírt ő intézett, amit csak lehetett. Felhoztam, hogy el szeretnék menni, de vigyorgott, hogy ugyan hová, mikor ki se tudok innen menni, és azt sem tudom, hogy egy szimpla ügyintézés hogy működik, meg hogy úgysem tudom kitenni a bérlőket hónapokig. Azzal fenyeget, hogy leharcoltatja velük a lakásomat, ha komolyan elhagyom őt, mivel mindent neki köszönhetek, és bármit elvehet tőlem szabadon.

Állandóan azt hajtogatja, hogy etikátlan a részemről, hogy ő minden pénzét és idejét rám szánta, én pedig azonnal el akarok húzni, mert kerülőút által tudok már dolgozni.

Mit tegyek? Menjek a rendőrségre? Fognak segíteni.

Mindenhol azt hallom, hogy csak akkor segítenek, ha már vér folyik. Azt sem szeretném, hogy megvárják, hogy már ne csak fenyegetés legyen, hanem tényleg károkat okoznak a lakásomban. Még ha "jól" is sülne el, és nekem adna igazata az igazságszolgáltatás, akkor sem szeretnék átmenni ezek a procedúrán.

Adjatok tanácsokat, kérlek titeket!