Egyedűlálló anyukák(apukák akinél több időt van a gyerek)! Ha találtok egy ígéretesnek látszó párt, akihez ragaszkodik a gyerek, de mégsem működik a kapcsolat. Hogyan közlitek a kisebb 4-10éves gyerekekkel?

Az én gyerekem (4 é)pl azt a kamut vágta az volt pasim képébe hogy sebaj menjél anyának úgyis másik barátja van;)

A pasi egyből nem vigyorgott.

De igen csak barát szinten!

Azaz a bölcsinek is vége oda a barátok. Oviban lettek uj barátok. Az ovinak is vége lesz. Altalanosban meg a ballagás és igy tovább. Egyutt jatszottunk evekig egy anyukával és a gyerekével aztán masokkal játszunk. Erre van tanítva is a ferfiakkal kapcsolatban is ami nem is nehéz, mivel a drága apja sincs jelen.

És mégis szereti őt is! Jókat mesélek róla és soha nem tüntetem fel rossz színben, mert at ő gxökere egyben önismerete is. Ha rosszat mondanék az apjárol, magát is rossznak hinné. De az apját is úgy tuntetem fel hogy ügyes okos boldog önállo csak hát kapcsolatok jönnek mennek. Cest la vie.

Én viszont mindig mellette leszek.

Én nem a sírásra hiányérzésre nevelem.

A családi mintája ez hogy anya van csak. Egy nő a család. Illetve a ferfiak nevelik erre nem is én. De nem akarok könnyeket a szemébe soha látni.

Lepontoznak. de megnézném hogy melyik férfi az aki majd fizetné az egxetemét ott lenne vele a koŕházban 20 évesen tanítaná vezetni 30 évesen leül vele tárgyalni a nőkről és aki majd a sírjáig is kíséri.

Ha egy apa se képes erre a saját gyerekének, akkor majd ki. A gyerekes nőket rühellő férfiak?

És ilyenek után sirassam a gyereket?

De érdekes hogy a volt pasim nem tart kapcsolatot a gyerekkel. Miert nem? Mert nem volt apja a kaocsolatban sem. De én meg alakitsak ki kötődést a gyerekben ilyenek felé? Hogy aztàn sírjon ilyenek után?

Annyira kell mindenkit csak komolyan venni amennyire ők vesznek minket komolyan.

De elfogadják, de nem az a szeretet vagy elköteleződés, hogy játszótárs vagyok és csak addog amig anyáddal vagyok együtt. Ez barát szint csak.

De szerintem a férfiak se kötődnek eleve egy gyerekhez apai szinten.

Kiütköznek pillanatokban mikor én aggódom ha baj éri a másik meg nem. Nekem számíanak majdan a jegyei a másiknak nem. Én nézem a sulikat, segítem a tovabbtanulásban a másik nem.

Nekem tesz be a táppénz, a másiknak nem. Rajtam múlik hogy lesz a jogsija a másikat nem érdekli.

Én szervezem a szülinapot, a másik csak beleül vagy elmegy boltba legalann gyertyáért és megveszi amit mondok mert azt se tudja minek örülne a gyerek.

Rengeteg sor lenne még ha össze kéne foglalnom mi egy barát.

Aki focizik vele és nevetnek. Ez.