Szerintetek mi az a pont amikor a szakítás a jó megoldás? Mondjuk egy olyan kapcsolatban ahol veszekedés nincs sok, tehát nem az van, hogy ki nem állhatják egymást a felek.

Az én kapcsolataimban a nők mindig unatkoznak mert én mindig találok magamnak elfoglaltságot ők meg várják, hogy reggeltől estig őket szórakoztassam, de én nem vagyok bohóc. Fiatal koromban állandó bohóckodtam, de már felnőtt ember vagyok és rohadt fárasztó mikor a másik 5 perc után sértődött vagy unott fejet vág ha nem vele foglalkozol.

Szóval a válaszom az, ha a párod nem tudja elfoglalni magát, hanem tőled várja, hogy majd te szórakoztatod őt mert különben ő unatkozik meg sértődött feje van akkor el kell hagyni mert soha nem fog megváltozni.

4-es igen egy egèszsèges hatàrig ez rendben van. De mikor azt làtod, hogy a màsiknak nincsenek cèljai csak az, hogy figyelmet kapjon ès rà figyeljenek. Mobdjuk èn szeretnèk könyvet opvasni, de 5 perc utàn màr èrzed a feszültsèget a szobàban, aztàn jön a zörgetès, sèrtődött fej, hogy a màsik, hogy merèszeli elfoglalni magàt ès mekkora szemèt, hogy könyvet olvas...

Ez egy beteges dolog.

Nagyon fàrasztò ès teljesen leszìvja az ember energiàjàt egy ilyen szemèly.

Ha meg van beszèlve egy közös program előre akkor okè, de ha nincs megbeszèlve semmi konkrèt akkor hagy foglaljam màr el magamat ès a màsiknak is el kène tudni foglalnia magàt.

Igen , ilyen esetben csak az egyik fèl szerelmes. Hozzà teszem, hogy a szerelem az nem ùgy jön egy fèrfinàl, hogy szerelmes akarok lenni ès màsnap màr szerelmes is leszek.

Ez vagy jön vagy nem.

Volt olyan nő aki nagyon tetszett, de mèg sem voltam belè szerelmes. Nem azèrt mert nem akartam, hanem egszerűen nem jött. Azon a szinten megàlltam, hogy nagyon tetszett az arca, a szemei, a hangja, de nem èreztem , hogy bele őrülök, ha nem làtom egy hètig mert annyira hiànyzik.

Volt olyan akinèl meg ezt èreztem ès senki sem èrtette a környezetemből, hogy mièrt.

Szerintem sokszor az a problèma, hogy a nők alapbòl elvàrjàk, hogy legyenek belèjük szerelmesek. Mondvàn mièrt vagy velem, ha nem vagy belèm szerelmes.

Eleven nàlam idő mìg ez kialakul ès ha valakin èrzem, hogy kèt hèt utàn màr elvàrja, hogy most màr belè KELL!! szeretnem, az pont az ellentetjèt fogja elèrni.

Èn amikor szerelmes voltam nem gondolkoztam tudatosan ezen, ganem egyszer csak azon vettem èszre magamat, hogy teljesen oda vagyok a màsikèrt ès csak utàna gondolkoztam el, hogy vajon ez mikor kezdődött es hogyan. Ès mindig area jutok, hogy fokozatosan alakult ki ès pont azèrt mert nem ezen agyaltam, hogy na most szerelmes vagyok? Ha nem mièrt nem? A jövő hèten vajon az leszek??

Ez ìgy sajnos nem működik ès ebből sok konfliktus szokott lenni fèrfi ès nő között.

Érdekes látni ezt egy férfi szemszögéből is. Bár bevallom lehet rossz emberismerő vagyok, de tapasztaltam olyan esetet is, hogy számomra teljesen az jött le, hogy az érzések viszonzottak, sőt elsőre talán nem is én ragaszkodtam hozzá, hogy mi kapcsolatba kerüljünk és 1 év kapcsolat után ugrott ki, hogy valószínűleg az én érzéseim és gondolkodásom a kapcsolatunkról komolyabb lett, mint a volt barátomé. Mire én nekem ő nagyon fontos lett talán megijesztette, hogy én szeretnék tervezni vele és emiatt hátrált meg, amivel szakítás lett a vége.

Másképp működik minden ember az biztos.

Ezért sem találja meg gyakran elsőre az ember élete szerelmét, még ha azt is hiszi valakiről.

Mióta vagytok együtt? Miért fontolgatod a szakítást?

L