Itt a gyakorin miért van rengeteg társfüggő ember?

Legtöbben,akik minket magányosokat kioktatnak,sőt sokszor lenéznek - nos ezek általában egy hetet nem bírnának ki magukban, szétkaparnák otthon a falat kínjukban.

Tudok olyan mosolygós,boldognak látszó, nyolc éve elhagyott emberről,akit még senki nem látott szomorkodni,keseregni.Viszont a szomszédja elmondta,hogy esténként fuldokolva sír,áthallani. Mert azt ne gondolja már senki, hogy akinek már volt társa,barátja,akárkije az olyan nagyon boldog tud lenni évek óta magányosan. Főleg,ha olyan hagyja el,aki neki a világot jelenti...

Nem egy valakihez kell a boldogságot kötni, hanem a kiegyensúlyozott élethez,amibe igenis egy társ beletartozik !

5: 30-asként, lényegében mindig is szingliként én is úgy hozzászoktam már, hogy azt hiszem, elég nagy bajban lennék, ha hirtelen csoda történne és betoppanna "az igazi". Lehet, elküldeném őt is, ebben úgyis akkora rutinom van... Vagy elmenekülne magától, látva, hogy mennyire berendezkedtem és belecsontosodtam az egyedülállóságba.

De csak nem jó ez így. És senki nem fog meggyőzni arról, hogy nem normális dolog vágyni a hozzánk illőre, a szerelemre, a szenvedélyre, mindenre, ami férfi és nő, amit nem fog pótolni sem barát, sem családtag, sem társállat, sem a 25. hobbi. Hogy teljesen rendben van, ha ezekben soha vagy csak 5-10-15 évente van részünk, el kell engedni, ennyi.

4