Szakítani akarok vele, de ő nem tud elengedni. Mit tegyek?

Három és fél éve vagyunk együtt, ebből több mint két éve együtt is élünk. A kapcsolatunk soha sem volt zökkenőmentes, viszonylag sokat veszekedtünk mindig, de sosem tartott tovább a harag pár óránál. Igyekeztünk mindig mindent megbeszélni, megcsalásról szó sem volt ezidő alatt egyikünk részéről sem. Szóval összességében nagyon jól megvoltunk.

Én viszont egy ideje már azt érzem, hogy nem tudom viszonozni azt a mértékű szeretet felé, amit megérdemelne. Már nem tudok úgy nézni rá mint a szerelmemre, sokkal inkább barátként tekintek rá, és így nyílván a szeretet is másképp mutatom ki felé. A szex mindig is nehéz téma volt nálunk, mostanra viszont már teljesen el is tűnt a kapcsolatunkból.

Sokminden van, ami összeköt minket, egymás köré építettük fel az egész életünket, vannak hiteleink is, és tényleg, ezernyi tervünk volt a jövőre tekintve. Viszont nekem ezek a tervek már teljesen semlegesek. Én már nem tudok vele így tervezni. Viszont elveszíteni sem akarom, mint embert, de hitegetni sem, hogy még mindig szeretem. Az elmúlt két hétben nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy mit miért, és hogyan érzek de valahogy egyik fülén be, a másikon pedig ki. Aztán tegnap kimondtam, hogy szakítsunk. Na most. Ő ezt nem tudja elfogadni, nem akarja, hogy ez így legyen. Görcsösen kapaszkodik belém, én pedig már nem tudom, mitévő legyek. Mert iszonyú érzés azt látni, ahogy szenved, de nem tudok és nem is akarok tovább hazudni az érzéseimről neki.

Szerintetek, mit tehetnék hogy egy kicsit könnyebben el tudja ezt fogadni? Mert a haverjai szerint én vagyok a "rohadék", amit persze megértek egyrészről, hiszen szakítottam vele. De nem gondolnám, hogy annyira szar alak lennék azért, mert ahelyett hogy hitegetném továbbra is miközben nulla érzelmet táplálok felé, inkább kimondtam hogy vége.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Érdekelne a véleményetek!