"Megbántam" a szakítást, de az eszemmel tudom, hogy ez volt a helyes döntés, ám mégis nagyon rosszul vagyok lelkileg. Ti mit tennétek ilyen helyzetben, vagy hogy kell ezt kezelni?

Question

Mindketten 28 évesek vagyunk. Az alap probléma az volt, hogy teljesen máshogy élünk, és nagyon kiütköztek az eltérő igények a kapcsolatban és ennek az lett az eredménye hogy nagyon sokat veszekedtünk, csúnyán. Én vagyok a nő. A srác nem dolgozott és a családjával élt még, eltartották. Én rengeteget dolgozom és pánikbeteg is vagyok sajnos, emiatt amúgy is extra türelemre van szükségem (ám ezt mindig lefektetem már az ismerkedési szakaszban, nem árulok zsákbamacskát). Valamint szeretek utazni meg komoly terveket tervezni, pl összeköltözés (ezt a legelején még ő is mondta), de ő nem ilyen beállítottságú. Ő nehezen kezelte nagyon a rossz epizódjaimat, pánikrohamaimat, én meg ezt a passzív életmódot és hozzáállást. A kapcsolatunk legvégén már lett munkája (kb. egy évet jártunk), valamint én is elkezdtem pszichiáterhez járni, de addigra már annyit veszekedtünk, hogy egy újabb veszekedés alkalmával szakított, majd pár nap múlva vissza akarta volna csinálni, de én azt már nem akartam, nagyon rosszul voltam már mentálisan. Ennek kb két hete, de én nagyon rosszul vagyok lelkileg még mindig. A barátok szerint ezt már nem érdemes erőltetni és én is érzem hogy eléggé rosszul vagyok, de mégis hiányzik meg szerelmesnek érzem magam. Most teljes kapcsolatmegszakításban vagyunk, neten se látjuk egymást. Jól van ez így? Mit tehetnék ami hosszútávon jobb lenne?

Válaszadó #2 · Accepted Answer

Hallgass a barátaidra. Egy kapcsolat csak akkor működhet, ha tudod és érzed is, hogy ez a kapcsolat működőképes.
Egyébként ajánlom, hogy építs ki egy erős önbecsülést, mielőtt párkapcsolaton gondolkodnál.

Válaszadó #1 · Answer

Járj tovább a terápiára. Nem kell most párkapcsolatban gondolkodni, egyszerre egy lépés.

Válaszadó #3 · Answer

Azon gondolkoztam, hogy ha igaz a kérdés, milyen jópasinak kell lenni ahhoz, hogy ezt elviselje egy nő :D

Én hiába dolgozok és élek külön, és van saját autóm, nem ér semmit, mert nincs nő, aki lehetőséget adna, hogy egyáltalán megismerjen :P

Válaszadó #4 · Answer

Rengeteget dolgozol, eltérő igények, veszekedés - ezek nélkül jó lesz neked valakivel.

Válaszadó #5 · Answer

#3 Akiknek kicsi az önbecsülésük, gyakran keresik a párkapcsolatokat, mivel félnek az egyedülléttől. És lehet, hogy látják, hogy nem jó a kapcsolat, de sajnos a sérüléseik nem teszik lehetővé, hogy "kockáztassanak" azzal, hogy kilépnek a párkapcsolatból. Mert szerintük ez még mindig jobb, mint egyedül lenni.
Ajánlok egy nagyon tanulságos előadást, ami erről szól:

Válaszadó #6 · Answer

Ne bánd meg, ez volt a jó döntés. Ha együtt lennétek, ugyanúgy veszekednétek tovább.
Ez egy gyászfolyamat, adj időt magadnak. Nem jobb egyáltalán ha gyorsan továbblépsz, ezt fel kell dolgozni.

Válaszadó #7 · Answer

"Ő nehezen kezelte nagyon a rossz epizódjaimat, pánikrohamaimat"Te nem csak panikrohamos vagy ha nem
borderline is ezek szerint, ami azert valoban elhetetlene tudja tenni a kapcsolatot a masik ember reszerol.

Válaszadó #8 · Answer

"Most teljes kapcsolatmegszakításban vagyunk, neten se látjuk egymást. Jól van ez így?"
Igen, így van jól.
Majdnem egy évig veszekedtetek és nem volt jó nektek, téged pedig csak még lejjebb húzott.
Majd szét lassan megnyugszol, és megerősödsz. Jobb lesz nélküle, béke, nyugalom, majd később utazás és minden, amit szeretsz.

Válaszadó #9 · Answer

Sose értettem, hogy sikerül ilyen férfiakkal kapcsolatba kerülnötök.
Szerintem ismerkedjünk meg, ha túl vagy a kapcsolatod nehezsegein. Vele ellentétben merem garantalni, hogy gyakorlatban nem fogsz csalódni bennem, azokban a dolgokban, amit ő produkált.
Komoly kapcsolatot keresek. Mivel nyitottan állok az ismerkedéshez, így nem kell felesleges köröket futnia senkinek se.

Válaszadó #10 · Answer

az alábbi állapotoknál fordulhatnak elő hasonló „epizódok”:

Bipoláris zavar: A mániás epizód alatt a beteg kontrollálhatatlan tettvágyat, eufóriát és túlzott önbizalmat érez, ami gyakran felelőtlen döntésekhez vezet.

Borderline személyiségzavar: Itt a vágy inkább impulzív rohamokban jelentkezik (például falási rohamok, hirtelen jött szexuális késztetés vagy szerhasználat), gyakran az érzelmi üresség enyhítésére.

Kényszerbetegségek (OCD) és addikciók: Bizonyos esetekben a „sóvárgás” (craving) epizódokban jelentkezik, ami egyfajta kényszerítő vágy a szer vagy egy cselekvés (pl. szerencsejáték) iránt.

Válaszadó #11 · Answer

"egy újabb veszekedés alkalmával szakított" - Ő szakított, neked nincs mit megbánnod.
Szerencsére nem mentél bele, hogy folytatódjon a rossz.

"Megbántam" a szakítást, de az eszemmel tudom, hogy ez volt a helyes döntés, ám mégis nagyon rosszul vagyok lelkileg. Ti mit tennétek ilyen helyzetben, vagy hogy kell ezt kezelni?

Kapcsolódó kérdések: