Szakítás után szenvedjek, vagy próbáljak úgy tenni mintha semmi nem történt volna?

Én úgy gondolom, hogy egy olyan kapcsolatot, ahol szerette az egyik fél legalább a másikat, nem lehet két nap alatt elfeledni. Nekem az a taktikám, hogy az első pár hétben hagyom, hogy magával söpörjön a búbánat, ha kell akkor ordítva zokogok, ha kell szétverek az edzőteremben egy boxzsákot, stb, ergo ez a pár hét a heves érzelemkiadásról szól nálam. Mindegy hogyan, csak kerüljön ki belőlem minden. (persze mondjuk az egyetemen próbálom normalizálni a viselkedésemet, de nem próbálok tetsz boldog lenni")

Ezután általában eljön egy pont, amikor már annyira mélyre kerülök lelkileg, hogy már magamat is idegesítem kb a viselkedésemmel és ilyenkor szoktam elhatározni, hogy akkor mától nincs seb nyalogatás, nincs dühkitörés, csak koncentrálás a másnapra és a jövőre. Innentől kezdve szoktam terelni a figyelmemet, teletömni a naptáramat, sportolni, stb, hogy este már ne legyen erőm gondolkodni. Ha sírhatnékom van, akkor kapom magam és megyek futni, így már az elején szarul érzem magam, mert vacakul veszem a sírás miatt a levegőt, aztán mégjobban sírok és a végére egészen kitisztul a fejem, felfrissülök. A lényeg, hogy ebben a fázisban már nem hagyom, hogy elnyeljenek a rossz érzések, harcolok ellenük. Ezzel a taktikával viszonylag gyorsan tudok felejteni. Bár ez relatív.

Szia!

Nem tudom jelenleg hol tartasz, de én azt ajánlom, max. 1 hét, de az a legtágabb tartomány, amíg otthon egyedül búslakodhatsz.

Én mikor szakításra kerül a sor, búbánat helyett elmegyek sportolni napi-kétnapi rendszerességgel, elkezdek odafigyelni még jobban a környezetemre, a tanulásra, mindig szépen sminkelek, szép köröm, haj stb. bár ez nálam mindig alap.

Aztán bulizni is gyakrabban eljárok, és a volt barátom előtt azt mutatom, hogy boldog és független, önálló felnőtt NŐ vagyok, aki nélküle is jól érzi magát, és magától megtalálja a boldogságot, amit tőle nem kapott meg. Így ő rosszul fogja érezni magát (pozitív visszaigazolás :)) én pedig pár nap után magam is elhiszem, hogy boldog és gyönyörű vagyok. Ripsz-ropsz ennyi :)

Ja, és ne hidd, hogy nem voltam még igazán szerelmes. Mikor a barátommal szakítottam, azt hittem majd kitépik a szívem, de ezt senki nem látta rajtam, mert nem mutattam :)