Vissza fogadjam? (Elég hosszú sztori)

2 évvel ezelőtt össze jöttem egy sráccal. Akkor én voltam 16 ő 15. A 2 év alatt iszonyat sok mindent megéltünk. Tegnap volt a 6-dik szakításunk. Én dobtam. Főleg azért mert nem hagyott nekem szabad teret, piócává vállt. A férfiassága úgy el tűnt mint a kámfor. Lassan már én védtem meg őt nem ő engem. Plusz fél az apjától amit teljesen meg is értek mert tényleg egy idióta, de lassan ő is felnőtt ember, ki kell nyitnia a száját, ezt meg is mondtam neki. Ma találkoztunk és én részegen a 2 éves idegességet feszültséget meg mindent kikiabáltam neki. Az a baj, hogy még mindig nagyon szeretem és szerintem ez nem is fog változni. Már esküvőt meg gyerekeket terveztünk és még mindig tervezzük. Még sírt is a találkozón. Nem merem vissza fogadni, mert anyámék úgy látják, hogy ő teljesen el nyom engem, buta, gyerekes, csak teher nekem. Nem mondom, hogy nincs igazuk, de akkor is szeretem. Azt mondta most meg fog változni. És nem csak mondta hanem már meg is tette az első lépéseket. Visszafogadnám komolyan, de nagyon félek az itthoniaktól. Hogy megint kiabálnak velem, megint eltiltanak tőle stb stb elég volt ez két éven keresztül nem kell több. Tudom, hogy már nagykorú vagyok és ez az én döntésem, de nálunk nem így megy. Még a harmincas bátyámnak a dolgaiba is beleszólnak. Nem tudom mit tegyek!?