Helyesen döntöttünk?

Kérdező, ne azzal foglalkozz, hogy mások szerint mi a "helyes", hanem azzal, hogy számotokra mi az. És persze ne nézd úgy, hogy tegnap szakítottatok és mára "teljesen tönkre mentél" mert az nem idő, egy este alatt semmit nem lehet feldolgozni, átgondolni. Adj időt a dolognak, az majd megmutatja, mi a helyes... mi is szakítottunk a párommal 3 év után... majd 3 hónapra rá újra együtt lettünk, és vagyunk már újabb 15 éve... nekünk úgy tűnik, EZ volt a helyes, abban a három hónapban MINDKETTEN átgondoltuk, hogy mit akarunk a másiktól, mit rontottunk el, hogyan lehet összehangolni az álláspontjainkat...

Lehet, hogy nálatok is ez lesz a helyes... de lehet, hogy az, hogy tényleg nem illetek egymáshoz, és mindketten valaki más oldalán lesztek boldogok. Ezt nem lehet megjósolni, a következő hónapok majd meg fogják mondani. Pont egyet ne hagyj, hogy más mondja meg, hogy nektek mit "kell" tennetek...

Megutes, megalazas?

eleted legjobb dontese volt hogy otthagytad ezt a patkanyt.

legyel eros, vissza ne csalogasson, fel ev mulva ugy fogod erezni hogy ujjaszulettel. Ha visszamesz hozza egesz eletedben boldogtalan leszel.

Jól döntöttetek, nehogy vissza táncolj.

Egy normális párkapcsolatba nem fér bele a megalázás, fizikai bántalmazás, hogy nem törődik veled, és az érzéseiddel. Ez nem szeretet, nem szerelem.

Ti nem egymást szeretitek, hanem te szereted őt, ő meg saját magát.

Nekem is volt ilyen kapcsolatom. Öt évembe telt, mire ki tudtam belőle lépni, ez alatt az idő alatt kétszer ütött meg úgy, hogy kórház lett a vége. Mégsem tudtam haragudni rá, és a szakításra is nagyon nehezen szántam rá magam.

Végül elhagytam, és majdnem két évig szenvedtem miatta, sírtam éjszakánként, depressziós voltam,

De nem mentem vissza hozzá, hiába könyörgött. És egyik reggel úgy ébredtem fel, mintha sosem szerettem volna őt, mintha sosem jelentett volna semmit sem. Ezután néhány héttel ismertem meg a vőlegényemet, most szombaton lesz az esküvőnk. :)

Nála jobb embert nem ismerek, mindent megtesz hogy a kedvemben járjon, és két és fél év alatt, mióta együtt vagyunk még csak a hangját sem emelte fel.

Az a férfi aki megüt egy Nőt...többet emberszámba sem venném, mondhat utána bármit!!!! A leírtak alapján ez a kapcsolat inkább egy függőség Nálad mint egy szerelmi viszony...addig nem lesz vége amíg nem lépsz ki belőle véglegesen.

Sok Nő beleesik abba a hibába, hogy azt hiszi, hogy attól mert szereti a párját akkor boldog kapcsolatban él. Ez nem szerelem sokkal inkább valami rajongás féle....tiszta egyoldalú az egész....és ne lepődjél meg azon, hogy a párod fenntartja a STATUS QUO-t , hiszen Ő a haszonélvezője az egésznek. Ragaszkodsz valamihez aaminek semmi köze a valósághoz....ébredj fel és csak a tényeket nézzed!!!

Persze nehéz elfogadni azt, hogy életed egy részét lehúzod a klotyón ,de ne a múlttal foglalkozz....azon nem tudsz változtatni, de a jövődön még igen!!!!

37F

Nem fogod megbánni, jól tetted. Nehéz lezárni egy hosszú kapcsolatot, főleg, ha ez volt neked az első, de nem szabad csak ezért beleragadni. Mert minél tovább húzzátok, annál rosszabb lesz. Ha egyszer közölte, hogy nem veled képzeli el az életét, akkor semmi értelme várni a csodára. Persze, hogy szomorú ő is, nehéz elengedni a megszokottat, de innen már lépni kellett. Fogsz találni olyan embert, aki jobban megbecsül, csak adj időt magadnak.

25/n