Találkozás az exszel? Hogyan készüljek fel rá lelkileg? (hosszú)

2-es: na épp ez a baj, hogy legszívesebben leütném. Ezt a szituációt szeretném elkerülni. Ne lássa rajtam, hogy ez mennyire nehéz nekem. Őszintén biztosan nem fogok tudni mosolyogni. Csak azt nem tudom, hogy látványosan nézzem-e levegőnek. Ez a tervem, de nem akarok szánalmasnak tűnni. Abban reménykedem, hogy ő is rosszul fogja magát érezni a jelenlétében, és eszébe sem jut jopofizni. Akkor nehezen állnám meg, hogy elküldtem a pics@ba. :D Az is lehet, hogy jól fogok ebből kijönni. Ebben bízom. Köszönöm a válaszod.

5-ös: teljesen igazad van, gátlásos vagyok. Nagyon is. Viszont ez a sérelem nekem még nem a múlt, még egy hónap sem telt el. Még nagyon fáj. Tudom, hogyan kell ezt lezárnom, és elengednem. Ebben viszont most ez a szitu nem fog segíteni, és ezért rettegek tőle.

Eloszor arra gondoltam, hogy teljesen levegőnek nézem, nem is köszönök, mintha nem is létezne. De igazatok van. Csak engem tartanának bunkonak, akik nem ismerik a szitut. Márpedig nem ismeri senki, hiszen nem volt nyilvános a kapcsolat. :D Úgyhogy igen, erőt kell vennem magamon, es mosolyogni. Nem lehetek gyáva. Az első öt perctől felek. Ha csak ra gondolok, hogy ott all, mar remeg a gyomrom. Nem baj, nagy levegő, túl kell ezen esni. Mások háborúkból tértek haza. Mi ez ahhoz képest. Tenyleg nem kene rinyalnom.

Jelentem minden erre tévedőnek, hogy túléltem a találkozást. Természetesen a barátnőjével vett részt ez az exemnek sem nevezhető valaki a rendezvényen. A barátnő kifejezetten csinos, es még kedvesnek is tűnik. Szinte megsajnaltam. Ex nem nagyon akart nekem köszönni, en köszöntem rajuk mosolyogva, amire a válasza az volt, hogy atkarolta a lány derekát. Furcsa ez a látvány nekem, hiszen en két évig ugy ismertem, hogy mindenféle nyílt érzelem megnyilvanulastol mentes. Ezt a lányt pedig trofeakent hordozta végig. A közös ismerősök hozzam csapódtak, pezsegtem, tarsalogtam, jol éreztem magam. Ex egyáltalán nem próbált beszélni velem, a kozelembe jönni, vagy rám nézni. Semmi. Annyira szánalmas volt, hogy halat adtam az égnek, hogy senki sem tudja, hogy közünk volt egymáshoz. Nem mondom, hogy ettől jobb lett. Ugyan olyan kutyaul erzem magam. De nagyon sokat konnyit, mert most latom csak igazán, mennyire nem is ismertem ezt az embert. Hogy nekem egy ilyenre nincs szükségem. Az elmúlt napokban sokat mondogattam magamban, hogy szep vagyok, értelmes, értékes, hogy meg tudom csinalni. Es sikerült. Most pedig annyira megkönnyebbültem, hogy ezen túl vagyok, hogy szinte mar boldognak erzem magam. Talán holnap rosszabb lesz. Nem tudom. De ennek az estenek a nyertese en voltam. Aki hasonló helyzetben van, fel a fejjel! Ha ezt en kibirtam, bárki meg tudja csinalni. :)