Hogyan tudnám elfelejteni, mit kellene tennem?

Kezdem az elején. Egy buli alkalmával találkoztam egy lánnyal, akivel a buli végén nagyon kellemesen elbeszélgettem, nem volt semmi köztünk ( csók vagy akármi ) csak beszélgettünk. Nagy nehezen elárulta a nevét, aztán elváltunk egymástól.

Bejelöltem facen, vissza is jelölt és adott egy pozitív visszajelzést azzal nekem, hogy elkezdte like-olgatni a képeimet, de nem sokat csak pár darabot.

Aztán eltelt 1-2 hónap egy új buli kapcsán újra láttam ,de nem akartam odamenni hozzá a buliban, nem tudom miért az az este úgy alakult, de egyből észrevettem őt.

Megint eltelt 1-2 hónap amikor, egy unalmas pillanatban ráírtam. ( végig a fejemben volt gondoltam rá ezalatt az 1-2 hónap alatt )

Ráírtam és jó döntésnek bizonyult, mert stabil 1-1,5 hónapig beszélgettünk egymással ,aztán elhívtam randira.

Nagyon tartalmas és kellemes volt ez az időszak napi szinten beszéltünk több órát, néha este is.

A randi jól sikerült amit még kettő követett, aztán a harmadikon elcsattant az első csók amit én és ő is vártunk már. ( Éreztem rajta, voltak szituációk amikor kimondottan várt az alkalomra, kicsit lassú voltam de megtörtént.)

Nagyon romantikus volt, este a holdfényben feküdtünk egy füves téren.

Ezután találkoztunk még körülbelül két alkalommal ami után elhívott hozzájuk.

Egyedül voltunk az albérletében, nagyon figyelmes volt, kis ívós estét szervezett, mindenféle finomságot vett és készült az alkalomra.

Kártyáztunk, iszogattunk és erősen pedzegettük a szexet, mint témát. ( Viccesen mondta hogy a barátnői ezzel nyaggatják, hogy mikor csináljátok már :D ) Eljött ez is az este folyamán.... nagyon jó volt, meglepett a dolog, mivel vele voltam elsőnek, neki voltak már előttem barátai, de nekem ő volt az első.

Azután nagyon egymásra hangolódtunk, hetente ahogy adta az időnk találkoztunk, megismertem a szüleit és aludtam is nálunk és ugyanez fordítva. ( Ő is sokszor aludt itt nálunk amit nagyon szerettem. )

Nagyon jó volt ez a 2-3 hónap amit eltöltöttünk együtt, teljesen feltöltött egy új életérzés volt bennem.

Az utolsó hónap amit együtt töltöttünk az nagyon zötyögős volt. Sokat dolgozott, én zh-kat írtam folyton , közben ő is egyetemre.

Alig tudtunk találkozni és alig beszéltünk. Amikor beszélgettünk akkor is unalmas volt a társalgás.

Mindig a napi melóról vagy a suliról beszéltünk esetleg valami extra néha de többnyire ez.

Erre rádobott az, hogy találkozni is egyre ritkábban tudtunk.

Ekkor ebben az időszakban jelentősen megváltozott, közömbös volt velem, pedig én semmi rosszat nem tettem.

Amikor telefonáltunk mindig lelépett hogy tanul vagy alszik, eddig ez nem volt így.

Aztán amikor simogattam vagy puszilgattam, törődni akartam vele, szinte eldobott magától..

Azt mondta hideg a kezem, vagy most nem esik neki jól vagy ilyesmiket, ekkor már nem is nagyon voltunk együtt az ágyban sem. Ölelni akartam és azt mondta neki most ez nemjó, erre én igy megelégeltem ezt és másik ágyon aludtam, reggel megbeszéltük azt mondta ő azt akarta hogy vele aludjak, a karjaimban akart aludni csak nem jó volt ahova raktam a kezem mert nyomtam őt.

Felhozta, hogy kevés programunk van együtt közösen és hogy nem olyan vagyok mint régen, régen mindig megleptem egy virággal egy csokival vagy csak egy öleléssel és most ez valahogy mindig kimarad.

Erre elmondtam neki, hogy közömbös ahogy velem viselkedik én szeretgetném őt, ölelném de nem szereti nem úgy viseli mint régen és én ezt igy meguntam, hogy mindig csak a negatívat kapom vissza.

Felhozta az előbb említett programokat is, és azt mondta azért lapos a kapcsoltunk mert nincs közös programunk. Igen ez igaz is teljesen mert 3-4 szer voltunk sétálni, 1szer moziban , 1-2 szer étteremben, plázában, még az elején a városban párszor, és a szüleinél sem voltam eleget azt mondta.

Továbbá hogy én nem keresem őt úgy mint régen...

Elmondtam neki amit az előbb is, hogy közömbös velem, semmi mosolygós fejet nem ír mostanában, csak rövid 1-2 szavas válaszokat ad, mondtam neki ebből nem lehet egy tartalmas beszélgetést kialakítani ami feldobja az unalmas beszélgetéseinket.

Volt olyan mondata is ami így hangzott:

Én: Ma akkor láthatlak?

Ő: Nem

ennyi volt kb, egy buli alatt szerettem volna találkozni vele ahová a baráti társaságunkkal mentünk volna külön-külön.

Leültünk, megbeszéltük ezeket a dolgokat, a keresést, a találkozást hogy kevés, a közömbösködést , hogy legyen több program és tartalmasabb beszélgetések.

Utánna egy héttel később találkoztunk, ebben az egy hétben én javitani akartam a helyzeten kerestem minden nap, de a szitu ugynaz volt, közömbösködés, rövid válaszok, unalmas beszélgetések, rövid telefonok.

Egy hét után tehát találkoztunk és szakítottunk.

Ő velem, én meg tűrtem ezt. Elmondta hogy ő már nem úgy érez irántam mint régen, régen teljesen más volt minden , nagyon boldog volt, és úgy fogalmazott rózsaszín ködben volt miattam, teljesen belém esett, és nem tudja mitől meg hogyan...

Mondta is, hogy ő senkinek nem mondja könnyen hogy szeretlek de nekem kimondja... ez a kapcsolat közepén volt.

Többször pedzegette, hogy szerintem összeillünk e, mindig kételkedett ebben de elengedte ez a kérdést.

Szóval megbeszéltük ezeket, hogy voltak nagyon szép pillanatok és hogy a vége senkinek nem volt már jó, nem érez elvileg irántam semmit már és kételkedik abban hogy én szerettem őt.

Én csúnyán mondva kinevettem szegényt, annyira fájt belül, hogy nem tudtam kimutatni az érzéseimet máshogyan.

Ezzel távoztam a lakásából. ( Még mikor odamentem vittem neki egy csokor virágot is ezen meglepődött nagyon azt mondta nem számított erre most, ezt leírom mert ki maradt )

Aztán megbeszéltük hogy visszaadom neki a nálam hagyott cuccait, amit 2 hétre rá vittem mert úgy tudtuk összeegyeztetni az időnket.

Ekkor még adtam egy esélyt az egésznek bár ezt nyiltan nem vállaltam fel, csak dobálgattam a témát, hogy én nagyon szeretem őt, bocsánatot kértem, próbáltam javítani a helyzeten változatni de nem adott pozítív visszajelzést nekem semmire sem, jah és igen vittem neki egy utolsó ajándékot is ami egy mikulás csomag volt, mondtam neki, hogy ezt még megérdemli tőlem mert mindig nagyon jó volt hozzám és szeretném ha elfogadná mert lehet nem találkozunk már többet ( más a lakhely a suli a baráti társaság ).

Itt még mindig adott némi esélyt hogy viccelődött hogy ne fogd fel igy meg ilyenek.

Amikor elmentem, megöleletem őt amit viszonzott is, éreztem ahogy sóhajtozik és szorít...

Amikor hazamentem azt hittem ez még megváltozhat de nagyot tévedtem.

Írtam neki egy utolsó levelet amiben leírtam hogy minden nagyon hiányzik és rengeteget gondolok rá, szeretem őt.

Erre 2 napig nem felelt mire vette a bátorságot és írt.

Azt írta nem tudott eddig mit írni de végül most már ír. Leírta amit megbeszéltünk hogy vége és ő már nem szeret engem.

Erre felvetettem hogy találkozhatnánk azért még valamikor nem? És erre is csak azt írta hogy nem szeretne és nem látja értelmét.

Mondtam hogy rendben felfogtam és nem zavarom többet soha. Erre megint írt egy olyat, hogy tanul és most is zavarom és így biztos tényleg nem találkozunk majd.

Elfogadtam ezt azóta sem írtam, azóta kb 3 hét telt el.....

Most hogy elvesztettem őt ( kettőnk hibájából azt hiszem ), rájöttem hogy ő sokkal többet jelentett számomra mint akkor gondoltam, elvoltam vele én mindig is szerettem őt nem voltam mással, csak neki szenteltem az időmet, de mondhatni sodródtam az árral.

Most hogy nincs vele annyira hiányzik, hogy nem bírom.

A mosolya, a szeme, az ajkai, a hangja mindene, nagyon.

A kedvessége, a jószívűsége, az hogy mindig törődött velem megvigasztalt ha úgy van és mindig segített mindenben.

Vannak napok, hogy nem alszok emiatt, rengeteget álmodok vele, és szinte mikor rágondolok, sírhatnékom van, néha bele is könnyezek. ( beleértve most is )

Annyira hiányzik, hogy nem tudom el sem mondani, nagyon sok szép emléket adott nekem és ő volt az első barátnőm aki komolyabb és elfogadott úgy ahogy vagyok...

Volt olyan alkalom amikor elmentünk randizni az elején még a kapcsolatnak és aztán hazavittem kocsival...

Az autóban még 2 órát beszélgettünk a lakás előtt míg bement, és csókolóztunk, de annyira szenvedélyesen, hogy mikor éppen abbahagytuk és rám nézett, és láttam rajta, hogy majdnem sír, könnyezik, annyira boldog volt, ezek a pillanatok azok amik miatt nem tudom őt elengedni..

És a teendőmet sem tudom....

Próbálom meg emészteni hogy nem szeret már, de nagyon nehéz főleg esténként vagy napközben ha magamban vagyok.

Nem tudom mit kellene tennem, őszintén mondom, ha tudsz és segíthetnél egy hozzászólással azt meg köszönném.

Ha végigolvastad minden elismerésem, nagyon köszönöm neked. Egyrészt tanácsot szeretnék, de magam miatt is írtam le ezt a "rövidített" változatot, hogy megkönnyebbüljek kicsit.