Mit szerettem benne ennyire? Miért nem tudom elengedni az emlékét?

26 éves vagyok, 4 hónapja szakított a barátnőm velem mert neki "van más". Együtt is éltünk majdnem 1 évig.

Míg vele voltam, bár a családom támogatott, az igaz barátaim folyamatosan azt szajkózták, hogy nem értik mit szeretek benne, nem illik hozzám stb.

Akkor ezeket nem hittem el, bár a lelkem mélyén kicsit elgondolkoztam rajta.

A barátnőm nagyon visszahúzódó volt, viszont borzasztóan szerette kimutatni hogy szeret engem. Rengetegszer ölelt, puszilt, szorított magához, és ahogy a szemembe nézett..azt nem lehet megjátszani. (a szexuális életünk viszont lapos volt, tabit szedett, kb 2 hetente volt valami)

Sajnos én ezt nem mindig becsültem meg.

Az eltelt hónapok alatt voltak alkalmi-szex kapcsolataim. Azt hittem segít...de NEM! Hiába a szex, és a testi öröm...a lelkemet maximum arra a pár órára nyugtatja meg.

Számtalanszor könny csordul a szemembe miatta. Még mindig.

És én sem értem hogy mit szerettem benne ennyire.

Tovább szeretnék lépni, de mindig ott az emlékkép, ami bevillan stb. Hiába a futó kaland (ok).

Réges rég túl kellett volna lépjek rajta, de valami visszatart.

Mondjuk ez jellemző rám, az összes eddigi komoly kapcsolatomat nehezen tudtam lezárni.