Mit tennétek a helyemben, lányok, fiúk?

Igen, tudom, hogy nagyon értelmes a kérdés, de máshogy nem lehet ezt megfogalmazni. 3,5 éve vagyok együtt a jelenlegi párommal, 2,5 éve élünk együtt, de vannak problémáink, amik már engem a halálba küldenek. Nagyon értetlen, lassú, néha csúnyán beszél velem, visszaosztva hetente maximum 1x ha szexelünk. Ezek 2 évig nem zavartak vagy fel se tűntek. Most már kifejezetten stresszes vagyok tőle, nincs hozzá már türelmem. A probléma, hogy abban a városban vagyok egyetemista, ahol lakunk, de az ő saját lakásában lakunk, szóval nem albérlet. Vettünk már egy pár dolgot együtt, meg van, ami csak az enyém, szóval ha szakítanánk, nem tudom pontosan hogy osztanánk el ezeket. Mostanában meg beszélek egy sráccal, akivel párszor találkoztam már, 2x elmentünk teázni (de nem volt semmi, meg nem is randinak tekintjük, abszolút), de olyat éreztem vele amit még soha. Boldog voltam, felszabadult, csodásan éreztem magam, és állandóan rá gondolok. Viszont míg a jelenlegi barátommal egy helyen lakunk, meg a szüleink is, akikhez hazajárunk, nincs köztünk távolság. Az utóbbi srác meg 45 km-re lakik attól a várostól, ahol most vagyok egyetemista, ahonnan meg a szüleim (én ezt tekintem az otthonomnak), onnan a 2 hely között összesen 150 km van. Nem tudom mit tegyek. Teljesen tanácstalan vagyok. A jelenlegi barátom már 2. évforduló óta mondja, hogy meg fog kérni, meg ilyenek, meg tervezgetünk, de nem látom konkrétan hogy történne bármi is. A jelenlegi barátom 30 éves lesz most májusban, a másik srác és köztem 1 év van.