4 év után én kezdeményeztem, mégis megöl a fájdalom, miért?

# 10-es

Ja mert amit te írtál,hát, very useful, megoldja a kérdező érzéseit és problémáját.

Ráadásul képes voltál leírni erre: "A pasi egy főnyeremény, de te egy frigid hisztérika vagy", hogy "legjobb belátásomhoz mérten". Zseniális vagy.:)

Még akkor is, ha így van, vagy te így látod, a helyzet az, hogy ez egy tünet. Te pedig egy tünetről önmagában alkotsz véleményt, ami egyébként a legkönnyebb, mert nem kell gondolkodnod, elég rávágnod, hogy te vagy a sz@r, mert nem tudsz megbirkózni a szituációval.

De ennél mélyebb okai vannak az ilyen helyzeteknek.

És igen, valóban erre ott van pl a pszichológus, családállítás, és egyéb módszerek, amikkel feltárhatóak az okok, vagy nagyobb önismeretre tehet szert.

Ráugatni valakire akinek problémája van és döntéshelyzetben van, hogy te h*lye vagy, az a legkönnyebb.Kár, hogy sz-rt sem ér, valószínűleg ő is tudja, hogy ez így rossz.

Semmit nem tettél te hozzá a problémához a válaszoddal, mégis meg vagy sértődve, hogy nem segítettél vele. Én meg így látom.

Normális reakció. Egy szeretett személlyel való szakítás után az emberben ugyanolyan érzések mennek végbe, mint egy haláleset után. Magyarán ahogy az egyik válaszoló előttem írta: gyászreakció. Még fájni fog egy darabig, de kis idő elteltével könnyebb lesz elviselni. Mivel friss az élmény, ezért érzed azt, hogy egy főnyeremény és nála jobbat nem találnál. Na de gondolj bele...te dobtad. Nem működött egy éve, reménytelennek tituláltad a dolgot. Akkor valóban ő a legalkalmasabb ember, akivel együtt tudnál élni? Ha jól értem a téged ért impulzusok miatt vetettél véget a kapcsolatotoknak és mert úgy érezted, visszahúztad. Először próbálj meg magadtól, önerőből egyenesbe jönni, társ nélkül. Kapcsolatba csak akkor kezdj bele, ha teljesen stabil vagy már érzelmileg és a stresszkezelésre is találtál valami megoldást.

Tehát amit érzel el fog múlni! De ahhoz neked is menned kell. Sportolj, szervezz programokat, lógj a barátaiddal, családoddal. Közhelyes baromságok, de ilyenkor tényleg a gondolataid elterelése, energiáid lekötése a legjobb stratégia.

A bunkó válaszolókkal meg ne törődj, ne szegjék a kedved! Biztosan 5 centisek alul, és minden ebből eredeztethető frusztrációjukat az anonimitás áthatolhatatlan pajzsa mögül sugározzák a tanácsokra szoruló fiatal lányokra! :)

#11 Amit bemásoltál még csak nem is konklúzió, hanem egy összefoglalása a leírásának. Ez a saját véleménye önmagáról a kérdezőnek.

Abban teljes mértékben egyetértek veled, hogy ez egy tünet.

Az önismeret hiányának a tünete. Ezért írtam, hogy még magát sem ismeri a kérdező. Talán jobb lenne először ennek neki ugrani mint egy kapcsolatnak.

Mellesleg a személyes véleményem, hogy a pasi is jobban járna.

Nem hinném, hogy téged, vagy a másikat hiányolnának az ilyen helyzetben lévők valójában.

Sőt, ez igazából teljesen normális reakció az agy részéről: szakítás után sokan éreznek erős ragaszkodást és hiány érzetet a másik iránt hirtelen. Konkrétan ez egy normális pszichológia folyamat, hogy az agyadban ez lejátszódik, utána lehet olvasni ( angol cikket olvastam erről én pl).

De a jó hír, hogy el fog múlni, csak addig ki kell bírni.

JA és halkan jegyzem meg, hogy ha annyira jó lett volna az a kapcsolat, akkor nem vezetett volna az őt a szakításhoz. Ez nem egy hirtelen döntés volt a kérdezőnél sem, 1 éve húzódott.

A múlt hiányzik talán, meg a megszépült emlékek, de nem biztos,de ha visszamenne és folytatnák, egyáltalán nem biztos, hogy megváltozna a helyzet, ami miatt szakítottak.

Magyarul nem biztos, hogy a "jót" értékelte, hanem inkább a megszokást, ragaszkodást, a biztosat. Nem mondom, hogy a megszokás feltétlenül rossz, de olykor kevés a "jóhoz".

Ettől még nem lesz hülye senki sem.

86%-os voltam

Őszintén? Láthatóan neked van problémád és ahelyett, hogy megjavítanád magad, inkább dobod aki melletted van. Szerinted ez mennyire épeszű gondolat?

Segítek: semennyire. Neked segítségre van szükséged, hogy megold azt ami nyomaszt most, mert ez a probléma a következő párodnál is elő fog jönni akit szintén vagy te dobsz, vagy ő dob téged.

Én a helyedben nagyon elgondolkodnék magamon. Mi a célom, mit szeretnék az életben?! A többi válasz nagyjából korrekt, mert amit érzel most az tényleg gyász. Csak te olyan dolog miatt szakítottál ami benned van és nem a volt párodban. Kivetítetted a másikra a saját fals gondolataidat, aztán benne manifesztáltad a saját szorongásodat. Ő lett az oka minden szarnak amit érzel, mert ő szeretett a legjobban (tudod, van egy pszichológiai kórtünet ami arról szól, hogy ha valami nem oké bennünk, akkor azon 'állunk bosszút' aki a legközelebb áll hozzánk mert neki tudunk a legnagyobb fájdalmat okozni - kicsit olyan mint amikor fájdalmadban pengével vagdosod magad.)

Mentsd ami menthető. Szerezd vissza és mellette gondolkodj el azon, hogy te hogyan változhatnál meg.