Párom időt kért, meddig várjak?

A helyzetem a következő (kérek mindenkit, hogy a leírás tükrében válaszoljon, ha megtisztel a válaszával). Párommal régóta együtt vagyunk (közel 10 éve), idén volt egy nehezebb évünk, nagyon sok munkával, kevés élménnyel (jövőre aktuális lett volna a lakásvásárlás, gőzerővel arra gyűjtök pluszmunkákkal). Voltunk nyaralni kétszer, de ezt leszámítva nem sok minden történt (mozi, városban lófrálás, kajálás itt-ott azért volt jó párszor, de semmi újdonság).

Aztán egyszer csak ő megváltozott, magába fordult, majd hosszas unszolás után nagy nehezen kibökte, hogy ő a fentiek miatt eltávolodott, nem szerelmes, nem voltak élmények, ésatöbbi, így nem biztos a közös jövőnkben. Mivel menet közben (idén) erről semmilyen jelzést nem adott (én meg nem vagyok gondolatolvasó sajnos), így jól arcon csapott a dolog, természetesen mondtam neki, hogy most hogy már tudom, hogy ez ennyire zavarja, akkor egy picit tolunk a lakásvásárláson és változtatunk azokon a dolgokon, amik őt zavarják. Ez számomra teljesen természetes, ha baj van, megoldjuk, én azt hittem, hogy picit összeszorítjuk a fogunkat a cél érdekében és ez közös érdekünk, tudja ő is, kibírjuk, hisz csak egy időszakról van szó, de ezek szerint nem ment neki, hát akkor nem megy, akkor változtatunk. Ő azonban erre nem volt hajlandó. Megkezdődött a huzavona, én igyekeztem a kedvében járni, megleptem, programokat szerveztem, de pár nap után mindig oda lyukadtunk ki, hogy ez neki nem megy (érthető, hisz megpróbált úgy csinálni mintha semmi sem történt volna, nem nyomasztaná az elmúlt időszak és a problémák - ez szerintem nagyon nagy butaság volt). Időt kért, hogy átgondolhassa hogyan tovább, én pedig mivel saját tudásom szerint megtettem mindent (programok, kirándultunk, nagyokat beszélgettünk, nem erőltettem semmit, biztosítottam többször, hogy mindenben támogatom és ezt ő is tudja), úgy döntöttem, hogy nem erőltethetem rá magam senkire, hazaköltöztem. Már aznap este hívott sírva, hogy meg fogja oldani, majd rá pár napra én hívtam fel és beszéltünk egy órát amikor átbeszéltünk mindent még egyszer és azt kérte, hogy kapjon pár hét gondolkodási időt, és el tudja dönteni hogy biztos ezt akarja-e (nem csak kettőnket, hanem a gyerekvállalás-házvásárlás részét, hisz ez most következett volna, elmúlt már 30 éves). Szóval pár hét, amikor nem beszélünk, nem találkozunk, nem írunk. Ennek ellenére rá 4 napra már felhívott hogy hogy vagyok, mi van velem és ő siet haza hétvégén (egy városból származunk, én most itt lakom). Nem mondta, hogy találkozzunk hétvégén, csak én gondolom, hogy ezért mondta. No és akkor most jön a kérdésem-kérdéseim.

Én nem hiszek a szünetkérésben. Én abban hiszek, hogy az nagy baj, ha csak úgy kiszeretsz valakiből, ok nélkül. Ott nehéz visszahozni a tüzet. Ha a körülmények miatt távolodsz el a másiktól, akkor változtatni kell a körülményeken, megoldani a kiváltó problémá(ka)t és tenni a kapcsolatért. De ehhez ketten kellenek és én eddig szentül hittem, hogy a párom is hasonlóan (bocsánat, de éretten) gondolkozik. Én nagyon szeretem őt, így képzelhetitek mennyire szenvedek. De sokkal rosszabb volt, miután felhívott. Sokkal rosszabb lesz, ha találkozunk hétvégén, de a kettőnk dolgát nem zárjuk le így vagy úgy. Szóval szerintetek meddig várjak? Mert nem akarom elkapkodni a lezárást, egy okból: utána magamat ostoroznám, hogy nem adtam meg azt az időt amit kért, és mi lett volna ha....

Ettől még nem hiszek ebben, de tudom, hogy így lenne. Ugyanakkor ha megbeszéltük, hogy nem keressük a másikat és gondolkozik, akkor miért hív fel? A legjobb megoldás talán az lenne, hogy HA (mert ez korántsem biztos) keres hétvégén és találkozunk, akkor megmondom neki, hogy ez nekem nagyon rossz, tönkretesz, ne találkozzunk, amíg nem jutott magában valamire?

Kifaggattam én is, a szülei is (tőlem függetlenül), hogy valóban ez-e a gond, vagy bejött egy harmadik a képbe, de mindenkinek tagadja hogy erről lenne szó. Persze simán lehet ettől függetlenül ez a gond, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyugodtan elém állhatna (és ezt tudja is), megmondhatná és 5 mp alatt lezárhatnánk az egészet. Szóval tegyük fel: elhiszem, hogy nincs harmadik, csak tényleg az, amit már leírtam.

Ti mit tennétek a helyemben? Várjak türelemmel x hétig? Ha újra keres a közeljövőben, de nem jutott előbbre, akkor mondjam neki, hogy ne keressen, amíg nem jut dűlőre?