Ez végleges vagy még van remény?

Volt egy másfél hónapos kapcsolatom, a napokban váltunk el, nagyon békés módon. A párom tudatta velem, hogy problémái vannak, szerinte túlságosan különbözünk. Személyesen tudtunk is róla beszélni, most először sikerült igazán bensőségesen, félreértések nélkül tisztázni a dolgokat, átbeszélni mindent. Kiderült, hogy eléggé elbeszéltünk eddig egymás mellett, nem volt hatékony a kommunikáció, ezért voltak kezdődő problémák. Nem könyörögtem neki, de a tudtára adtam, hogy részemről még azért lenne egy esélye a dolognak köztünk, én sok mindent most értettem meg. Ő azt mondta még mindig bizonytalan, de ő is sokkal jobban megérti most már a dolgokat, és nem sok minden hiányzik az "elvárásaihoz". Miután ezt megbeszéltük, elkezdett közeledni felém, 1 órán át csak csendben öleltük és simogattuk a másikat. Engem kezdett elárasztani a nyugalom, azt hittem rendbe jöhet, még csókok is csattantak el köztünk, de azt mondogatta, mennie kellene. Ezek után is ölelkeztünk még egy jó darabig, miután ő "útnak indult". Azt mondogatta, később csak még nehezebb lenne itt hagynia. Ekkor már sejtettem, hogy mégsem nyugodhatok meg, de próbáltam tiszteletben tartani a döntését. Hosszas búcsúzkodás után végül hazament, azóta nem beszéltünk. Valamennyire még bízom benne, hátha egy kis idő után változtat a döntésén. Most kezdem érezni, hogy mennyire alulértékeltem a kapcsolatunk fontosságát, hogy mit is jelent ő nekem. Sajnos nagyon bezárkóztam előtte, féltem a csalódástól, de pont ezzel öltem meg a kettőnk közti kapcsolatot. Ezt még akkor, az utolsó estén próbáltam vele érzékeltetni. Szerintetek ez a hajó már végleg elúszott, és nem éri meg már vele foglalkozni?