Ti hogyan birkóztatok meg a szakítással?

Békés volt és szomorú.

Az emlékeket és a tárgyakat mind megőriztem, nem is dobozoltam el semmit, még fénykép is van kint, nem feltűnő helyen.

Szerettem volna sok időt adni magamnak regenerálódni, de másképp alakult.

De azt tanácsolom, hogy adj időt magadnak, ne nézz egyből új kapcsolat után. Legyél inkább társaságban, foglald el magad sporttal, hobbival, barátokkal, bármivel, ezek rengeteget segítenek. Ha már nem keresed mindenkiben az előzőt, nem jut mindenről eszedbe, úgy érzed, szereted az új életedet és tudsz élni nélküle, akkor készen állsz.

Nem tudom, hogy 8 vagy 10 év telt azóta, nekem nagyon szomorú volt, és azóta sem sikerült regenerálódni. Utána próbált velem újra összejönni, de nekem már nem ment, mert annyira meg voltam bántva, meg nem akartam, hogy megint otthagyjon( mert az szörnyű érzés). Ő egyébként barátkozna, de én nem veszem már fel neki a telefont , ha netalántán hív.

Próbáltam sok mindent hidd el, semmi sem segít, pedig el is költöztem az ország másik végébe. Tárgyak nem voltak, próbálom az emlékeimet arra fókuszálni, hogy mennyivel boldogabb voltam, és milyen voltam, mielőtt megismerkedtem vele, és asszem az egy sokkal letisztultabb személyiségem volt napfényesebb gondolatokkal.

Próbálok arra törekedni, hogy vegyek egy házat, és tele ültessem növényekkel.

Egyébként rengeteget tanulok, de megnyugvást nem találok.

Békés volt, szomorú, de akkor én már 3/4 éve nem szerettem igazán, de próbálkoztam, hátha még megjavulhat... nem javult meg, szétváltunk.

Első hónapban naponta vödör fagyi, tábla csokik :D, aztán lassan kilábaltam, de még fél évvel utána is elbőgtem magam a kedvenc számunknál, de akkor már ismerkedtem, beszélgettem a jelenlegi kedvesemmel :)