Se veled se nélküled kapcsolatot hogyan zártátok le?

Úgy, hogy megtartottam havernak, semmi többnek. Így nem szakadtunk el végleg egymástól, de nem is idegeljük ki egymást.

Túl sokat járt kocsmázni, rám mindig féltékeny volt, nem örült a piti sikereimnek sem hanem inkább irigyelt, nem jártunk szinte sehová, a közös program csak szexből állt.

Ezek voltak a legfőbb problémák.

4 hónapig voltunk se veled se nélküled kapcsolatban, majd Ő azt mondta, hogy legyünk csak barátok. Heteig próbálta rámerőltetni a barátságot, holott én nem akartam ezt, míg végül október végén elküldtem a fenébe hogy hagyjon, nem akarok a barátja lenni. Hetekig nem beszéltünk - borzalmas volt, alig volt étvágyam, fogytam - majd újra beszélni kezdtünk, végül megint se veled se nélküled kapcsolatba kerültünk egy hónapra. Majd mikor ÉN akartam véget vetni az egésznek, azt mondta, hogy nem akar nélkülem lenni, hiányoztam, legyünk együtt. Azóta együtt vagyunk, bár nagyon sokat veszekszünk annak ellenére, hogy szeretjük egymást. Alapvetően az az egyetlen bajunk, hogy ő nem igazán tud kompromisszumot kötni ha baráti találkozókról van szó. Pl egész héten csak 2 estét tudnánk találkozni (huzamosabb ideig), de ha egy haverja benyögi, hogy ő is pont az egyik estén ér rá, akkor egész este vele van már délutántól, mert az nem jó, hogy 5-6-tól 10-11-ig a haverral van, azután meg velem, mert nagyon hiányzik a haver és minél többet akar vele lenni. 26 évesen itt tart.

Oké, félig megértem, mert az anyjáék miatt az egész gyerekkora a családi válallkozásban való melózással telt, most is azzal telik sok ideje, tehát amikor a haverok bulizni voltak valahol, ő sokszor melózott, így amikor lehet, kihasználja hogy mehet. Ezt értem. De én nem az anyjáék vagyok, engem máshogy kellene kezelnie. Emiatt és a sok veszekedés miatt mindkettőnk részéről haldoklik a kapcsolat. Neki elege van a veszekedésekből, nekem meg abból, hogy nem köt kompromisszumot vagy csak ígérget. Persze nehéz nagyon, mert szeretem, de valószínűleg szakítani fogok, mert nem normális dolog 26 évesen belehalni abba, ha csak 2 hetente találkozik a haverjaival valaki, és még abba is belehal, ha 2 órával korábban haza kellene menni a párjához mert őt is alig látja.

Birtoklo volt es onzo, vegtelenul onzo. Egy ponton tul belattam h ez nem egeszseges. Elkoszontem tole es tobbe nem kerestem,o meg ugy megsertodott h o azert nem. Meglepoen megkonnyebbultem h megszunt a napi stressz. Szerintem ilyenkor az esz jobb tanacsado.

Nem sokkal ez utan felregisztraltam egy parkeresore es jokat beszelgettem idegen pasikkal, hamar parra is talaltam. Eg es fold volt a ketto.

Szoval egyszeruen csak eldontottem h ide teszek egy pontot es nem nezek vissza. Ot szerettem eletemben a legjobban de tudtam h csak meghosszabbitom a szenvedeseimet ha ezt tovabb csinaljuk.

#4 vagyok.

Csak pontosítanék. Nyilván, ha ennyire rossz lenne vele tartani a kapcsolatot a szakítás után, akkor ne tedd.

Én se tartok meg minden jöttmentet még ismerősnek sem. Sőt, aki különösen gáz, például mert hülyének néz és zaklat, attól azonnal meg kell szabadulni. Aztán le kell szarni magasról. Egyszer élsz Te is. ;)

Le kell zárni, mert csak fájdalmasabb szakítás, esetleg megcsalás lesz belőle. Egyszer vagy fiatal, az évek pedig telnek.

Nálunk tavaly nyáron volt a lány részéről egy megcsalás. Akkor szakítani szerettem volna vele, ki is mondtuk a végét, de meggyőzött, hogy lehetünk még boldogok. Most nyáron ismét megcsalt, ugyanazzal a sráccal. Rá egy nappal szakítottunk is.

Már bánom, hogy tavaly nem én szakítottam vele, mert akkor könnyen el tudtam volna engedni, de most idén ez nagyon nem megy fejben.

Szóval szerintem időben kell lépni, ha már nincs meg a feltétlen szeretet és őszinteség a kapcsolatban. A szerelem elmúlik, de ha már a szeretet is elmúlt, az gáz.

Talán ez kicsit önzőn hangzik, de amikor úgy érzed, hogy neked könnyebb lépni, akkor kell megtenni.

Privátban is meghallgatlak szívesen.