Van még remény hogy együtt legyünk?

Sziasztok!

A párommal másfél hónapja szakítottunk két és fél év után. Én 22 éves vagyok a leányzó pedig 17. Érett a korához képest mert hamar felkellett nőnie. Nagyon hiányzik mert szeretem mindennel jobban. Vele éreztem a legjobban magam mert nagyon szeretni való aranyos lány és félek h nem találnék hozzá hasonlót.

Ő is nagyon oda volt értem. Én voltam neki az első mindentéren. Csodálatos volt az az érzés h egy ilyen lány ennyire szeret. Megadtam neki mindent és ő is nekem. Csodálatos érzés volt hogy van nekem.

Viszont a szakítás előtt nagyon depressziós lett. Alapból lelkis mivel a családi háttere eléggé problémás. Az anyja elhagyta a többi családtagja pedig távol van vagy pedig nem igazán törődik vele, szóval én voltam mindig vele és a barátok de inkább csak rám számíthatott . Nagyon sokat törődtem vele. Szakítás előtt mély depresszióba esett mert osszejottek neki a dolgok,ráadásul a hab a tortán hogy még pánik beteg is.

Voltak problémák de nem olyan súlyosak. Kilehetett volna javítani a dolgokat, de az utóbbi hetekben, nagyon nehéz eset volt. Én is hibás vagyok, mert egyes helyzetekben kevésbé tudtam tolerálni ami vitát generált.

Szakított velem... Azt mondta nagyon szeret és én vagyok az élete de nem akarja már folytatni.

Beszélgettünk sokat azota. Még pár napja is azt mondta h szeret és hogy szoktam neki hiányozni. Viszont leakar mondani rólam mert a céljaira akar koncentrálni és egy kapcsolat most vissza tartja. Nem igazán értem mert én mindig mellette álltam. Azt is mondta h így könnyebb neki mert nincs senki felé kötelezettsége, nem kell megfelelnie,pedig nem voltak nagy elvárasaim. Ő koleszos így csak hétvégén és szünetben voltunk együtt. (rossz volt a hiány de igyekeztünk minnel többet kommunikálni) Nagyon osszezavarodott az utóbbi időben. Tudom h szeret mert megesküdott a szerettei életére is de mégis leakar mondani rólam.

Ez hogy fog neki menni? Tapasztalat? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Én elfogadtam a döntését, bár nagyon nehéz. Nem akarok írni neki ezek után, mert így is nagyon leadtam az önbecsülésem.

Nem akarom megfolytani a túlzott szeretettemmel.

Azt sem akarom hogy úgy érezze minthogyha egy kiskutya lennék aki egyfolytában a lábát akarja pározni szóval értitek...

Elkell engednem mert így én sem bírnám újra kezdeni vele.

Viszont ha a közel jövőben megkeresne csak úgy jönnék össze vele újra ha látnám rajta hogy nagyon megbánta amit tett. Erre kevés az esély sajnos. Már csak abban bízok hogy ha együtt kell lennünk akkor a sors úgy is összekovacsol minket.

Van még esély kettőnk számára? Volt már valaki hasonló helyzetben? Esetleg pár hét pár hónap múlva változhat a véleménye? Egyáltalán ha tudatosan kiakarsz szeretni valakiből az menni fog?Ha igen mennyi ideig tart? Nagyon szeretem és mélységesen fáj hogy így alakult. Ez volt a második komoly kapcsolatom. Jól esne a hasznos tanács és vélemény.