Hogyan tegyen túl magam ezen a szakításon?

Ok, jogod van tudni, de ha nem akarja megmondani, akkor ez van. Minek zaklatod?

Tereld el a figyelmed róla, ès hagyd bèkèn.

Az ilyen bánásmódokat senki sem érdemli meg. Dehát retardáltakkal teli világban élünk.... :)

a világok harca kicsit unalmas már...azt hiszem Az ifjú Sheldon marad...

Ugyanebben a cipőben jártam én is, Kérdező. Akart engem, mindenáron, pedig az elején még nem is szándékosan, de átnéztem rajta. Aztán hopp, meggondolta magát én meg ugyanígy hülyét csináltam magamból, mert én is így gondoltam, hogy jogom van tudni és naivan azt hittem, kapok majd egyenes válaszokat. Helyette én lettem az aki zaklatta meg kezeltesse magát...

Gerinctelen, próbálok erre gondolni, hogy csak jobban jártam, hogy nem ilyen emberrel kell leélnem az életem. Sportolok, barátokkal lógok, programokat szervezek, de tuti recept nincs, még sajnos én se gyógyultam ki teljesen belőle, pont a tisztázatlanság miatt...

A hulyenek nezes erzese nekem is megvolt, sajnos nagyon jo manipulator, meg magat akarta aldozatnak beallitani, hogy azt erezzem, csakis az en viselkedesem az oka mindennek, mert lam, nem vagyok kepes bekenhagyni es elfogadni, hogy vege.

Megalazottnak nem ereztem magam, inkabb rengeteg kulonfele erzes kavargott bennem eleinte, duh, csalodottsag, harag magamra, hogy elrontottam, ha nem zaklatom nem igy alakul, irigyseg azokra a kozos ismerosokre, akikkel joban van, tehetetlen duh, hogy nem latjak a valódi enet es hasonlok.

Jelenleg ott tartok, hogy probalom legyurni azt az erzest, hogy remenykedek, lehetunk meg joban (eleinte nagyon jobarati viszonyban voltunk, dupla veszteseg). Pokoli nehez, nem beszelunk, nem tartjuk a kapcsolatot, de en ilyen erzelmes tipus vagyok, sose ment az, hogy egy szakitas utan par hettel mar randizzak. Igy meg különösen nehez.