Gyerek miatt szakítás?

Akivel azért szakított a párja, mert nem egyeztek a gyerekvállalással kapcsolatos nézeteik, azok hogy élték túl? Mi segített utána? Az a helyzet hogy én nem szeretnék (29/N) egyáltalán gyereket és a párom (34/F) pedig valószínűleg akar. Sokszor azt mondja, hogy még nem tudja mikor akar, vagy hogy egyáltalán akar-e, de akárhányszor valami olyan dologról van szó, ami kapcsolódik a gyerekhez, mindig védi őket. Pl: hogy milyen jó, még a fesztiválra is el lehet vinni őket és tud együtt bulizni az egész család. Sajnos bennem ez egyáltalán semmit sem indít be, csak a dühöt és haragot, mivel már megmondtam neki hogy részemről 99% hogy nem szeretnék, és az az 1 is azért van, mert nem szeretnék neki csalódást okozni.

Viszont leülepedett bennem a dolog, és elengedtem a dolgot, nem fogok érte és miatta szülni, inkább akkor szakítsunk. Viszont harmonikus a kapcsolatunk, szeretjük egymást nagyon. Együtt élünk már évek óta, jóba vagyunk egymás családjával. Szeretünk együtt szórakozni, vagy akár napokon keresztül pihengetni és ki se bújni a lakásból. Én imádom őt, és úgy érzem ő is engem. De ha ő ennyire ragaszkodik a gyerekhez el kell engednem őt.

Viszont nem tudom utána hogy lehet talpra állni.. Mikor nem olyan dolog miatt mentek szét ami feszültséget generál, sem megcsalás, se egy nagyobb konfliktus.

Ráadásul együtt is élünk, így nem csak simán szakítás, hanem egy fokkal még rosszabb is..

Volt már valaki így, vagy mit tenne? Hogy lehet ezt kibírni?