Jogosan szakított velem a barátnőm?

#31, Konkrètan ugyan nem említi, de úgy fogalmaz, hogy "de így éppen csak kitelik a lakbér fele meg a rezsi meg a kaja".

Szóval a felèt említi, a másik felèt nyílván a barátnő állná, ebből következik, hogy van keresete.

Amúgy meg igaza van. 3 èv után vègre összeköltöznètek, èlvezhetnètek együtt az èletet, ehelyett marad a nèlkülözès, szamolgatás, időtök nem lesz egymásra semmi, hisz te bejárat órákra, meg tanulsz, meg dolgozol, aztán erre mennek el hosszú èvek. Valahogy elhiszem, hogy ehhez nincs kedve. Aztán mire vègrw túl lennètek rajta, règ elhidegült ezek egymástól.

Aztán mi a garancia arra, hogy az új szak olyan hiper szuper lesz, amiben lesz kedved dolgozni. Semmi.

Szóval igen, jogosan szakított. Joga van eldönteni milyen èletet szeretne èlni, mit vállal be.

Szerintem jogos a szakítás pontosan amiatt, amit korábban már itt írt valaki a kapunyitás pánikról:

A barátnőd lakást, gyerekeket, házasságot, családot akart volna, ami ebben a korban tökéletesen normális egy nőnél.

Ehhez szüksége lett volna egy olyan FÉRFIRE aki szintén családot akar és ebben támogatja őt: nem véletlenül találták ki a házasságot pár tízezer éve, hogy a férfi támogassa a nőt anyagilag, amíg az neveli a gyerekeket.

Sajnos a kérdező nem mutat FÉRFIhez méltó felelőségvállalást, hanem kitalálja, hogy egy büfészakra visszamegy nappali(!) tagozatra, holott jól fizető melója lenne, ahelyett, hogy családfőhöz illően támogatná a családalapítást.

Vajon miért is várnád el kérdező a barátnődtől, hogy legszebb termékeny éveit arra pazarolja, hogy rád vár, amíg egy büfészakot végzel az egyetemen, és közben meg párizsis zsemlére is alig telik?

Tökéletesen jogos, hogy egy olyan férfit keressen, akivel egyeznek a tervei a jövőt illetően.