Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom, hogy képtelen vagyok szerelemre, kötődési zavarom van vagy egyszerűen sosem voltam még igazán szerelmes. Esetleg valaki hasonló/tanács/empátia? 19L (Nagyon hosszú részletek lent)
Volt már egy párkapcsolatom, de szakítottam és az a kapcsolat nem volt az igazi.
A fiú valahogy túlságosan szeretett és úgy éreztem, hogy sokkal elkötelezettebb, mint én (ő 26 egyébként). Amíg össze nem jöttünk, úgy éreztem, hogy szerelmes vagyok, de mikor együtt voltunk, borzasztóan éreztem magam, pedig törődött velem és sosem bántott meg.
Sokszor elkerülően viselkedtem, nem néztem a szemébe, sokáig nem válaszoltam, nem akartam, hogy megcsókoljon, mikor pedig megcsókolt, undorodtam magamtól és tőle is, nem gondoltam rá. (Passzív agresszió, csúnya dolog, tudom) Mintha azt akartam volna, hogy legyen rám dühös, de sosem volt. Mintha azt akartam volna, hogy ne szeressen tovább.
Az egyik legjobb barátnőm megkérdezte, hogy aszexuális vagyok-e, ami baromi rosszul esett, mert egyáltalán nem vagyok, én is szeretném, ha lenne kit megcsókolnom és ha megcsókolnának és szeretnének és szerethetnék csak valószínűleg kötődési zavarom lehet. Ha elképzelem magam valakivel, az olyan, akibe nem vagyok szerelmes és nem jönnék össze vele, csak átmenetileg.
Talán ennek köze lehet ahhoz, hogy régen nagyon-nagyon erősen elhatároztam, hogy soha az életben nem lesz olyan barátom mint amilyen apukám és ez gátol. Borzasztóan félek a kapcsolatoktól, a sebezhetőségemtől benne, a szégyenemtől és igazából még egy ,,vágjunk bele, hátha kisül belőle valami jó" típusú kapcsolatra sem érzem magam képesnek, habár szeretném. Annyira kettős ez az egész és rettenetesen nyomaszt. Azt akarom, hogy mindenki szeressen, de mikor oda kerülök, hogy viszonozni kell, annyira nagy bennem a félelem, hogy eltaszítom magamtól az embereket, pedig a baráti kapcsolataimban ez nincsen így. Direkt kiemelem a srácok rossz tulajdonságait, hogy magamban ellenérvként felhozhassam. (A fent leírtaknak nagy része nem tudatosan történik, csak már szavakba öntöttem.)
Ha esetleg van valami ötletetek (azon felül, hogy menjek pszichológushoz, mert szeretnék, csak most nem lehet) vagy volt már veletek hasonló vagy ismertek olyat, akivel volt, ne tartsátok magatokban. Köszi, hogyha elolvastad. <3
válasza:
válasza: válasza:Valószínűleg nem a megfelelő emberrel voltál és még belső gátlásaid is vannak. Ezek együtt eléggé mérgező vegyületté tudnak alakulni.
Amit tudok mondani, hogy mindenképpen fordulj szakemberhez, amint lehet. Kellenek önfejlesztő könyvek és ne zárkózz be! Ismerkedj, ha másért nem, hogy megtudd, kire van igazán szükséged. Tán még magad sem tudod pontosan, vagy azt hiszed, hogy igen.
Én is küzdöttem ilyesmikkel. Néha még most is. Nálam a bizalom kérdés sarkalatos pont. Sajnos több trauma ért, amiket igyekeztem feldolgozni, de nyilván a kis tapasztalati hang csak megmaradt, hogy maradjak óvatos. Jelenlegi párom mellett igyekszem oldani, bár nem mondom, hogy könnyű, viszont olyan személyisége van, amire valóban szükségem volt.
Vicces, mert tudatosan nem biztos, hogy választottam volna. Mindig csöndes, egyszerű párjaim voltak, de mellettük nem találtam magam. Úgy döntöttem, hogy kikerülöm az egómat és az ösztöneim alapján választottam őt. Extrovertált, nagyhangú, pörgös, szóval aligha lehetne különbözőbb, viszont én jobbnak érzem, mert most szerintem őszinte vagyok magamhoz és merek kockáztatni egy nyitott ember oldalán.
Te is nézz magadba és vizsgáld meg magad! Legyél őszinte magaddal és keresd a fejlődés lehetőségeit! Ennyit tudok tanácsolni. :)
válasza: válasza:Lehet benne pszichológiai blokk. Dee amúgy inkább így legyen, mint szerelemtől áztatva, hülyeségekre késztetve. Tini szerelem nagyon heves, de annyira nem jó... nem hatékony. Jobb a 22 év körül megélt szerelem :)
Addigra kéne helyrerakni ezt.
Ha kötődéssi gond, akkor itt a szüleiddel való kapcsolatban lehet valami. vissza kell nyúlni a kisgyermekkorig, hogy történt-e akkor valami, elváltak-e a szüleid, vagy nem akartak téged, akármi, ami olyan traumához vezet, ami miatt most így állsz a dolgokhoz.
Persze az is lehet, hogy simán csak nem találkoztál még olyannal, akihez kötődni tudsz, igazán beléesni. Ez főleg bizalmi kérdés, és másban bízni pedig önbizalmi kérdés, ami főleg göndolkodásmódodból táplálkozik, amire pedig óriási hatással van a teljes életutad.
(és azért az sem kizárandó, hogy nem vagy heteró teljesen )
válasza:4-es, talán meglepő lehet, de nem a kérdésre válaszolsz, úgyhogy ment a mínusz. Hasznosság:0% Kötözködés: 100%
Amúgy meg biztos arra sem kíváncsi, hogy te ideböfögsz valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!