Az normális ha úgy érzem, a kolléganő aki nekem tetszik mindenkivel jóban van csak velem nem?

Komolyan mondom egyszerűen nem értem. Hiába megyek oda, hiába keresem folyton, és hiába szoktunk úgy alapvetően jókat beszélgetni, úgy érzem mintha a többi kollégámra (akik amúgy szintén nők) jobban figyelne mint rám. Sőt, a nem közvetlen, de férfi kollégákkal, akikkel csak egy légtérben dolgozunk, ugyanúgy viselkedik mint velem. Ugyanúgy érdeklődik irántuk, ugyanúgy nevet a vicceiken, ugyanúgy hülyül velük is. Pedig tiszta gyász az összes hozzám képest most nem azért hogy fényezzem magam, de távolról is én adok magamra a leginkább a környezetemben. Annyira utálom már ezt ahogy másokkal viselkedik, mit csinálhatnék máshogy? Tudom az elméletet, finoman haladok és próbálok valami kötődést kialakítani nála (odamegyek, lesem hogy mit kér, figyelek az érzéseire, éreztetem hogy mennyire nagyon fontos a véleménye, bókolok neki, de nem tolom túl, próbálok néha távolságot tartani hogy akkor hátha ő keres- ez egyébként gyakran bejön), de mintha semmi eredménye nem lenni. Siralmas az egész, úgy érzem néha hogy nincs értelme erőltetni --"