Nem érzem azt hogy én annyira fontos lennék neki mit tegyek?

Sziasztok! A barátommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 25 éves én 20. Édesapja lassan fél éve hunyt el. Teljes mértékben mellette álltam/állok átsegítem ezen a szörnyű időszakon, ezt csak azért írom le hogy értsétek.

2 éve költöztem hozzájuk, az anyukájával nagyon jól kijövök úgy tekint rám mintha a lánya lennék. Mindenki szeretne egy olyan anyóst aki semmibe nem szól bele nem piszkálódik stb. Na ő pont ilyen ezen a téren.

De sajnos most kezdek rájönni hogy a párom anyuci picike fia. 4-en vannak testvérek de ő a kedvenc és ezt az anyukája is megmondja.

Eddig ennek nem nyilvánítottam nagy jelentőséget de mostmár kicsit nagyon kezd ez az egész zavarni. Az anyukája úgy kezeli a párom mintha még csak 5 éves lenne, ha a páromnak elkezd fájni a feje már egyből felmegy a vérnyomása annyira aggódik. Elmond vagy 10 imát a fiáért (nagyon vallásos) Egyszer volt olyan szólása neki mikor a párom nem akart enni, hogy jó többször nem mondom neked hogy egyél de ha majd nem leszek akkor senkise fogja neked mondani….

De most az apukája halála óta nagyon megváltoztak a dolgok…nyilván de nem érzem azt hogy a páromnak olyan fontos lennék..

Azt mondta nekem hogy neki az anyukája a legfontosabb a világon és nem tudná feldolgozni ha ő már nem lenne.

Múltkor kérdeztem tőle hogy az anyukája kit szeret jobban engem vagy az öregebbik testvérének a feleségét, erre azt mondta hogy egyikünket sem mert csak őt szeretheti az anyukája senki mást. Na ennél a mondatánál is teljesen kiborultam.

Én nagyon szeretem őt, ő is engem de valahogy teljesen más lett minden.

Egész nap ölelgeti az anyukáját puszilgatják egymást az is zavar hogy szájra puszit ad neki. Az apukája halála óta nem mondja nekem hogy szeret. Teljes mértékben megértem ha most jobban félti az anyukáját de úgy érzem én háttérbe szorulok. Nem is fekszünk le egymással csak egy borozgatós este után.

Ma például azt mondta nekem hogyha meghal akkor ezüst levelekkel borítsuk be a testét, nem tudom hogy értette. Az anyukájától külön szakadni nem is akar nem tudok vele erről beszélni egyszer próbáltam de csak kiakadt és hallani sem akart az egészről, nem tudom mi tévő legyek. Az a mondata hogy nem élné túl ha az anyukáját elveszítené mindig a fejemben van, felhoztam neki ezt az egészet kérdeztem tőle hogy akkor számunkra nem is lesz közös jövő hogy csak addig vagyunk így egymásnak míg az anyukája él? Erre elkezdett sírni és azt mondta hogy igen. És az a vicc az egészben hogy megkérte a kezem gyerekeket szeretett volna tőlem mostmeg már nem érdekli semmi ezekről hallani sem akar. Mondtam neki hogy akkor sajnos külön kell hogy váljunk, de nem akarom elhagyni nagyon szeretem. Tudom hogy apukája halála óta benne van egy törés de ez az élet rendje élni kell tovább az életet nem? Nem tudom mit tegyek valami tanács esetleg?Ez csak egy töredék amit leírtam. Valakivel lehetne erről részletesebben beszélgetni esetleg? Ne haragudjatok ha hosszúra sikeredett de össze vagyok zavarodva nagyon…