Miért érzem azt a szakítás után fél évvel, hogy ő kell nekem és vele kell lennem?

A gyász egy magányos műfaj. Azon kívül, hogy diszkréten ott vagy a háttérben, nem tudsz segíteni a gyászolónak. Nem feladatod a másikat felvidítani, nem vagy felelős a másik hangulatáért. Ez egy nehéz lecke. Ezeket az eltávolodós időszakokat fel lehet használni az önfejlesztésre.

Igazából egyikőtök sem kezelte jól a helyzetet. Szerintem érdemes lehet beszélni a sráccal. Benne van a pakliban, hogy elhajt a fenébe, hiszen te elhagytad amikor neki épp nehéz volt. De az is lehet, hogy sikerül megbeszélni és ha nem is azonnal omlotok egymás karjába, randiztok párat aztán meglátjátok hogyan tovább. De tényleg csak akkor, ha biztos vagy benne, hogy türelmesen fogod viselni a következő nehéz időszakot. Nem lehet játszani más emberek érzéseivel.

Egyszakítás után is van gyászidőszak.

Hat év után tökre normális, hogy akár évek, mire elengeded.

Hagyj magadnak még időt, nem kell azonnal egy másik kapcsolatba beleugrani. De még randizni se feltétlen.

A legutóbbi kapcsolatomban pl én szakítottam (külföldre költözés okán, nekem muszáj volt, de az exem mindenképp maradni akart).

Két évig(!!!) gyászoltam azt a kapcsolatot, pont mert nem volt harag, szerettük egymást, de sajnos nem volt közös jövőnk.

Noná, hogy azért kicsit helyre kell állnia a lelkednek ezután. Legyél szingli egy kicsit, élvezd ki, talàld meg újra önmagadat nélküle.

Meg másabb lesz olyan újra randizni, mint egy fél évtizedes kapcsolatban lenni.

De miért kellett volna beszélnie róla?

Egy törött lábú embert nem nyaggatsz, hogy de ugráljon a törött lábán attól majd jobb lesz. Egy törött lábú embert békénhagysz, elfogadod hogy kíméli a sérült végtagot és együtt örültök annak amit sikerül megcsinálnia önállóan.

Egy törött lelkű embernek miért kell éppen a sérülését terhelni?

#18 Neked segít. De nem biztos, hogy a másiknak is segít. Vagy legalábbis nem akkor, amikor te ideálisnak gondolod.

Ki lehet csatornázni máshogy is az érzéseket, nem csak beszéddel. Lehet rajzolni, festeni, zenélni, szobrászkodni, vagy egyszerűen csak feküdni egy sötét szobában. Eljön az ideje a beszédnek, de ahhoz biztonságos közeg kell. A sürgetés nem biztonságos közeg.

"Mert a beszéd segít. Ha elnyomod magadban feldolgozni sem tudod."

Egy friss sebet nem úgy kell kezelni, mint egy hegesedőt.

Egy friss nyílt sebbe nem kenünk hámlasztó krémet, mert csak beleragad a dzsuva, és elfertőződik.

Egy friss traumát először csendben kell feldolgozni, a beszélgetés csak akkor segít, ha már túltette magát a trauma első részén.

Igen, tudom, a kérdzőnek jól esene ez, de sajnos nem gogja tudni ezt kicsikarni