Miért van az, hogy nem kellek senkinek?

20 éves lány vagyok és még sosem volt komoly kapcsolatom. Külsőleg azt kell rólam tudni, hogy duci testalkatú vagyok. Sokszor úgy gondolom, hogy ez miatt nem kellek a férfiaknak, de aztán látok nálam sokkal kövérebb lányokat pasival és ekkor megkérdőjelezem a dolgot. Egyébként ápolt és tiszta vagyok, az arcomat sokszor dicsérik, hogy szép. Sminkelni mondjuk nem szoktam magam, a hétköznapokban suliban nem látom értelmét.

Belső tulajdonságaim... kezdjük ott, hogy mosolygós vagyok. Úgy gondolom, hogy az embereknek jól esik, hogy ha beszélek velük, akkor ne legyek lehangoló. Valahogy ez a természetemből fakad. Egyébként barátkozós típus vagyok. Szabadidőmben rajzolok vagy olvasok.

Persze szeretek kimozdulni. Szeretek eljárni kiállításokra, moziba. De bulizni is szoktam menni, felénk van lehetőség nyáron este a szabadban nyílt helyen szórakozni, ott is rengeteget voltam (azért szeretem jobban mint a diszkókat, mert itt sokkal könnyebben lehet ismerkedni és beszélgetni, mivel nincs hangos zene). De barátnőimmel is sokszor megyünk pl. kávézókba.

Tehát úgy érzem, hogy az emberek kedvesnek látnak, és ki is szoktam mozdulni.

Egy olyan srácot keresek, akivel el tudok beszélgetni komoly témákról is (pl. politika, mindennapi élet) és nem csak zenéről vagy filmekről tudunk beszélgetni. Külsőleg sincsenek nagy igényeim. Mégis, még egyszer nem találkoztam olyan sráccal aki érdeklődött volna irántam. Volt olyan, akivel nem hogy komolyabb témákról, de semmiről nem tudtam beszélgetni, mert rögtön találkozáskor letámadott, hogy csókoljam meg, mert régen volt már lánnyal. Sajnos sikerült még két hasonló sráccal is összefutnom. Ezek után úgy érzem, hogy tényleg nem kellek senkinek, max azoknak akik magányukban nem találnak jobbat :S Persze napközben próbálok vidám lenni és nem kimutatni, hogy mit érzek, de este szörnyen érzem magam és úgy érzem, sosem fogok párt találni.