Aki szakít, ha elmúlik a szerelem, az mégis mire számított?

Nálunk is valami hasonló a helyzet..Nála elmúlt a szerelem (de szeret) én viszont úgy érzem szerelmes vagyok.Nem tudom elképzelni az életem nélküle..

De sokszor elgondolkoztam már azon,hogy szakítok vele.Vissza adom a szabadságát,hátha valaki mást szerelemmel tudna szeretni és boldogabb lenne.

Tudom sokan most biztos hülyének gondolnak,de közel a 30hoz,gondolnom kell a családalapításra is és ha nála már elmúlt a szerelem nem hiszem,hogy ez a kapcsolat efelé haladna..

Mi ez a hülyeség hogy együtt kell maradni ha elmúlik a szerelem? Inkább ezt kéne kérdezni...

Én 26 éves koromban találtam meg az "igazit", akivel több év után is pont úgy érzem magam mint akár az első randin, a gyomrom kivan minden találkozás előtt, és a többi rózsaszínködös, nyálas érzés. :P Nekem ezek fontosak és én úgy hiszem, hogy az igaz szerelem sose múlik el. Akiknél elmúlik azok egyszerűen nem az "igazival" vannak.

Sok kapcsolatom volt, jó volt mind valamilyen szinten, de elmúlt a szerelem... a mostani kapcsolatom tökéletes, örülök hogy eljutottam idáig és nem maradtam valamelyik előzővel. Sokan leállnak még mielőtt az igazit megtalálnák... szerintem ennek nincs értelme.

A nagy szerelem lecsengése után 3 változat lehetséges a továbbiakban:

1. a szerelem nem múlik el soha igazán, csak átlényegül egyfajta sokkal kiegyensúlyozottabb, mélyebb kötődésbe. Ez semmiképp nem egy langyos állapot, azt érzed, hogy az illető a TÁRSAD lett minden értelemben. Minden nap azt érzed, hogy ajándék az élettől, hogy ő van neked. Vagyis megszilárdul a kapcsolat.

2. A szerelem elmúlik, és az egész átmegy egy langyos fosba, ami inkább kínlódással tölt el mint elégedettséggel. Persze emberileg ragaszkodsz az illető személyhez, de egyre azt érzed, hogy fuldokolsz ettől a kapcsolattól. Bűntudatod van, mert emberileg teljesen rendben van a párod, mégis azt érzed, hogy mindjárt megőrülsz ettől a helyzettől

3. Elmúlik a szerelem és nézel hülyén, hogy úristen, ezért voltam annyira oda? Sem emberileg, sem fizikailag nem tudsz mit kezdeni a másikkal. Totálisan hidegen hagy minden tekintetben.

Na most ha az 2. illetve a 3. eset állna fenn, én se maradnék a párommal, legyek 18 vagy akár 40 éves. Sose lehet tudni, merre fejlődik egy kapcsolat, nagy szerencse kell ahhoz, hogy kifogd az 1. verziót.

Kérdező:

Ne te döntsd el, hogy mi a normális, mert nem vagy semmivel sem több a válaszolóknál. Honnan tudod, hogy a te igazad a helyes?

Egyébként, ha elmúlik a szerelem, és csak vergődés marad utána, én is kilépek a kapcsolatból. Ahogyan előttem leírták, nem akarok még harminc éves korom előtt beletörődni abba, hogy így kell végigbotorkálnom az egész életen. A lángoló nagy szerelem úgysem tart életem végéig, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki a TÁRSam lesz, miután ez elszáll. Ennyi erővel mindenki maradhatna a legelső kapcsolatánál, mert "Nem baj az, ha elmúlik a szerelem! Kitartok, akkor is, ha ezzel megnyomorítom saját magam és a másikat is!"...

A szerelem még nem jelenti azt hogy stabil, jó kapcsolatról van szó. Ha utánna emberileg nem valók egymáshoz, miért maradnának eggyütt?

Egy normális esetben egy kapcsolathoz két felnőtt ember kell, és egy stabil, mentálisan ép felnőtt ember nem szenved egyedül sem mert nem megerősítésnak meg pótéléknak kell a másik hanem társnak. Voltam egyedül eléggé sokat, de ennek ellenére nem voltam se kétségbe esve és nem is szenvedtem tőle. Megtehettem volna, hogy keresek valami alibi kapcsolatot, de nekem nem fér bele, hogy hitegessek, meg hazudjak magamnak vagy a másik félnek.

Inkább lennék egyedül mint egy rosszul működő kapcsolatban. Lehet hogy az állandó keresgélés rossz beidegződés, viszont én úgy gondolom, hogy az ember tisztelje annyira a másikat hogy nem erőlteti azt ami nem megy.

A kérdező meg a néhány első válaszoló is úgy tesz, mintha bármelyik kapcsolat tarthatna örökre, csak akarni kellene. Hát nem így van.

És az sem mindegy, hogy mikor múlik el a szerelem: ha fél év után, akkor nem egymásnak vagyunk teremtve. Ha 10 év után, akkor van miről beszélni.

25/N