Párkapcsolat vagy kalandozás? Pro-kontra!

Sziasztok!

Én egy 23 éves egyszerű srác vagyok egy egyszerű szakmával, és 2 éve 1 hónapja boldog párkapcsolatban élek egy korombeli lánnyal, aki orvosnak tanul. Okos, sexy, tudunk hülyéskedni, jó fej, jó fej családja van, az apjával nagyon összehaverkodtam, az anyukája nem győz dicsérni, tehát ez az idilli tökéletes dolognak kinéző valami az, ami nekem van.

De még sem vagyok boldog. Nagyon szeretem, nagyon szeretem vele eltölteni az időt. De úgy érzem vesztegetem, és eljátszom azt az időt amit vele töltök. Mostanában túl sokat vagyunk együtt, nem jut időm magamra. Hülyén hangzik de gondoljatok bele: nem alszol akkor amikor akarsz, nem mész sörözni amikor akarsz, mert tekintettel kell lenned a másikra, nem csinálhatsz hülyét magadból egy ismeretlen csaj előtt aki épp megtetszik. Még ha nem is csinál belőle problémát, figyelni kell egymásra. És ez nekem teher, lassan egyre nagyobb. Szarnék a világba, csinálnám a dolgomat, és fittyet hánynék az egész életemre. Mennék az utamra. Lustulnék, csajoznék, részegednék, a munkámban pedig istápolnám magam, hogy jobban menjen a bolt.(villanyszerelőként dolgozom, és nem csak szerintem egész jól csinálom)

A fő baj a nők. Meglátok a volánbuszon egy szép lányt, és azonnal felizgulok, és próbálom ruha nélkül elképzelni. Ha szemezek vele, és mosolygunk is egymásra, azonnal feléled a vadászösztön (és az ezredes is), már mennék is szövegelni, aztán pedig akár ott helyben mindenki előtt megadni neki mindent, amit egy férfi adhat egy nőnek testileg. Vágyom a szexre idegen nőkkel, vágyom a vadászatra, vágyom arra, hogy azon kattoghassak, lefekszik-e velem, vagy sem.

Lassan ott tartunk, hogy jobban felizgulok egy idegen dekoratívabb lányra ruhában, mint a barátnőmre ruha nélkül, pedig szép barátnőm van. Megszokás. Úgy érzem a megszokás áldozata lettem. Mit tennétek a helyemben?

Ha otthagyom a kapcsolatomat lehet elbukok rengeteg lehetőségtől. Lehet elbukok egy millió szép emberi érzéssel teli életet / életrészt.

A másik oldalról, viszont ha eljövök, annyi nőt dughatok amennyit akarok, azt csinálnék amit akarnék, annyit randiznék amennyit akarnék, és azzal a lánnyal kamatyolnék amelyikkel csak szeretnék. Kiélvezném minden eggyes randit mint egy 14 éves hülyegyerek.

Az ismeretlen, az idegen, a vadászösztön, aztán pedig a jól megérdemelt szenvedélyes szex. Aztán pedig a kínos, vagy épp nem kínos beszélgetés, vagy távozás.

Mi a véleményetek?