Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » 26 éves szűz srác vagyok....

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

26 éves szűz srác vagyok. Hogyan tudnék közvetlen lenni a lányokkal?

Figyelt kérdés

Sziasztok!


26 éves srác vagyok, már főállásban dolgozom, egyébként informatikus. Nem volt még barátnőm, se tinikorom, mert folyamatosan csak a számítógépekkel foglalkoztam. Nem tanultam meg szocializálódni, chat-eken ismerkedtem, tinédzser koromban a legjobb barátaim interneten voltak, akikkel soha nem is találkoztam élőben. A barátnőzés akkor egyáltalán nem érdekelt. Nem tanultam meg sem nőkkel, sem férfiakkal meghitt kapcsolatokat kialakítani. Bár barátkozni már csak-csak tudok lányokkal, de közel kerülni hozzájuk nem, míg irigykedve nézem csak, ahogy mások tök könnyedén, lazán, nevetve megérintenek, megölelnek, megsimogatnak olyan lányokat, akiktől valójában nem is biztos, hogy akarnak bármit is. Szerencsétlenségemre, ezek az "aláfestések" sajnos kellenek egy mélyebb kapcsolathoz, legyen az akár baráti, akár párkapcsolat. A kérdésem az volna dióhéjban, hogy hol tudnám megtanulni a gyengédség, a meghittség, a szeretet megfelelő kifejezését?



2013. febr. 28. 20:24
1 2 3
 11/29 anonim ***** válasza:

"barátkozni már csak-csak tudok lányokkal", akkor barátkozz, ismerkedj, és ha kölcsönös a szimpátia akkor alakulnak maguktól a dolgok, nem szabad görcsölni rajta.

Én is hasonló helyzetben vagyok, de az én helyzetem annyival rosszabb hogy mivel lány vagyok, és félénk is vagyok, csak várhatom, hogy valaki kezdeményez...

22szL

2013. márc. 4. 08:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/29 ivilicious ***** válasza:
0%

hogy sejtettem, hogy infós vagy.

én lány vagyok,én is 8-9 éves korom óta nyomtam,mármint a gépet, mégsem volt ilyen problémám. elég sok barátom volt neten, de nem lámultam be...így jártál

2013. márc. 4. 09:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/29 kisschris válasza:
88%
Amit a kedves kérdező leírt emlékeztet a néhai önmagamra. Pontosan a 2011 decemberi önmagamra. 22 évesen szüzen és úgy hogy kocka voltam, játékfüggő. Annyi merszem se volt, hogy akivel hónapok óta chateltem lány (és itt lakik a közelemben) és akivel nagyon megtaláltam a közös hangot, nem mertem elmondani neki szemtől szembe, hogy mit érzek iránta. Helyette írtam neki egy levelet. Persze rendje és módja szerint visszautasított. Akkor volt bennem egy törés, egy düh. Nagyon haragudtam saját magamra és a világra azért amiért nem mertem magamat felvállalni nyíltan. Valószínűleg ez a tenni akarási vágy, harag motivált arra, hogy változtassak az életemen. Elkezdtem sportolni, mert persze volt hasi-tasi rendesen, elkezdtem gépezés helyett diák melózni és elkezdtem nyitni az emberek fele. 5-6 hónap múlva újra találkoztam a lánnyal és bevallottam neki, hogy az érzéseim még mindig változatlanok iránta, de most már szemtől szembe. 6 hónapja vagyunk együtt jóban-rosszban. :) Ezzel a kis sztorival is csak annyit szerettem volna mondani, hogy ne várj csodára, tegyél magadért, mert más nem fog. A hogyan-okra pedig út közben fogsz választ kapni. Remélem segítettem.
2013. márc. 4. 10:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/29 anonim ***** válasza:
valszeg egyéb gond is van a családdal/gyerekkorral, nem csak a számítógép. terápiára kell menned, és minél többet emberek közé, máshogy nem megy. és nem könnyű, mert azokat az éveket amikor semmi mást nem kellene csinálni, mint szocializálódni, azt mással töltötted. persze legalább most jó állásod és jó fizud van, mások meg munkanélküliek. ez ilyen...
2013. márc. 4. 11:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/29 anonim ***** válasza:

ha lenne egy jó állásom, én akkor nem szólnék semmit :D


de jelenleg se jó állásom, se emberekkel nem merek beszélni

2013. márc. 5. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/29 anonim ***** válasza:
Ennek a dolognak a nyomait végig fogod vinni az életeden,de javitani biztosan lehet rajta.Én a helyedben elmennék egy luxusk@rvához.Igaz hogy fizetős a dolog,de ha elmeséled neki a problémádat,segíthet meghozni az önbizalmad.Én a helyedben tuti ezt csinálnám.De nem is feltétel a prosti,ha kiszemelsz egy kedves lányt és neki elmondod amit itt leírtál,talán segíteni fog,szeretik a lányok ha őszinte vagy.
2013. márc. 23. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/29 anonim ***** válasza:

Megnyugtassalak?

Ha szeretsz valakit, ösztönösen érsz hozzá.

A tersóm 2 éves lánya időnként odajön és megsimogat vagy hozzám bújik. Csak mert szeret.

Ez benned is benned van, nem felejtetted el, de majd annál érzel késztetést hogy megérintsd, akit megszerettél.

Tehát ezt nem kell tanuilnod, meg nem kell ettől félned.

Viszont az tény, hogy odáig, hogy megszeresd, el ell jutni.

Ahhoz pedig ismerkednekd kell, éás élőben (is) találkozni emberekkel.

Ha félsz, tényleg az a jobb ha pl. online játékban és hasonló helyeken ismerkedsz, először online, majd egy idő után személyesen.

Ha hozzád hasonló emberek között keresélsz, talán könyebben feloldódsz...

2013. márc. 23. 12:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/29 anonim ***** válasza:

"De nem is feltétel a prosti,ha kiszemelsz egy kedves lányt és neki elmondod amit itt leírtál,talán segíteni fog,szeretik a lányok ha őszinte vagy."


Én is ugyanabban a helyzetben vagyok, mint a kérdező, és amikor ezt felfedem egy lánynak, vagy lekoptat, vagy barátzónába tesz!:(

22/F

2013. márc. 23. 14:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/29 A kérdező kommentje:

# 17/18

Mondjuk inkább úgy, bennem volt. Ha megszeretek valakit, úgy érzem, bárcsak megérinthetném, és ha mondjuk ő hozzámér (merő véletlenségből vagy baráti gesztusból), nagyon-nagyon jó érzés. De én nem merem megérinteni, mert folyton az van a fejemben, hogy "nem tudom, hogy kell, hogy neki jól essen". Mikor mégis megpróbálom, mert már annyira jól esne (nekem!), hogy megérintsem, akkor elveszítem a kontrollt a szituáció felett, miközben amúgyis csak felszínes indokokkal tudom ezt megtenni. Viszonylag könnyen szerelmes tudok lenni azokba, akik megfognak, de nagyon kevesen fognak meg. Általában főleg az életvidám, domináns lányok. A sors iróniája talán, hogy pont azok, akik nálam dominánsabbak. :P


Szabadidőmben foglalkoztat a téma, plusz szoktam beszélgetni is emberekkel, lányokkal is, no persze utóbbiakkal szigorúan csak távolságtartó, baráti beszélgetés, mert a szeretetnyelveket nem beszélem, nem tudom kifejezni magam. Mondják sokat, milyen jó volt, mikor odabújtak ehhez-ahhoz, mikor szeretgették egymást. Összejöveteleken ezt látni is szoktam. Lassan néha UFO-nak érzem magam, vagy egy olyan valakinek, akinek ezt nem lenne szabad. Merthogy a tinikorom is így éltem le, csak akkor nem nagyon érdekelt. Most viszont annál inkább érdekel.

2013. márc. 25. 19:30
 20/29 anonim ***** válasza:

Vegyél erőt magadon és kész. Rakd fel magad egy társkereső oldalra. Ha az tart vissza, hogy valamelyik ismerősöd meglátja, akkor gondolj arra, hogy mégis mi a fenének járkált azon az oldalon? És ha szóvá tenné, akkor aláírta a saját bizonyítványát afelől, hogy ő még csak fel sem meri magát tenni ilyen helyekre, mert mi másért tartaná említésre méltónak?

Nem mondom azt, hogy járj közösségekbe, mert tudom milyen világból kandikálnak ki a magadfajták és annak nem lenne jó vége. Talán, ha nagyon tudnál inni és simán lerészegedsz mások kedvéért akkor még menne úgy ahogy, de általában ez sem válik be. Görcsösség lenne és éreznéd a "te nem vagy oda való" érzését. Pláne 26 évesen, amikor már az is közre játszik, hogy a szórakozóhely 80%-a fiatal tacskó hozzád képest.

Szóval maradj a saját "komfort zónádban". Ne próbálj magadra erőszakolni olyasmiket, amik eddig kimaradtak csak azért, hogy történjen már valami, mert úgy sem fogod élvezni és ezt mások is észlelni fogják, úgy pedig elvész az értelme.

Én sem megyek salsa estekre, mert rosszul lennék ha táncolni kéne. A disco még hagyja ám, ott lehet bárhogy riszálni magad, ki nem sz"rja le, nade...


Amúgy ne okold magad emiatt a szocializációs kérdés miatt.

Nem a te hibád, hanem a társadalomé. Az aki a cyber világba menekül az a külvilág elől menekül. Nehéz beilleszkednie, elfogadnia önmagát, nem találja a helyét, bántják is gyakran, lelkileg vagy fizikailag esetleg egyaránt...

A személyiséged így alakult ki, ezen változtatni nem érdemes. Lehet, de nem szükségszerű. Fogadd el így önmagad, neked is rengeteg pozitív tulajdonságod van, amik nem lennének, ha nem így nőttél volna fel.

Bár elhiszem, hogy nehezebb, mivel van egy bizonyos norma, amihez próbálnak az emberek idomulni (és a kérdésed, sőt a problémádnak is ez a tárgya), de azok az emberek is szenvednek eleget, akiknek teljesen sikerül azonosulniuk ezzel. Csak ők más dolgok miatt.

2013. ápr. 3. 23:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!