Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szerelem » Hogyan lépjek le otthonról,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogyan lépjek le otthonról, hogy a legkevésbé legyen botrányos és durva?

Figyelt kérdés

Szüleimmel élek még sajnos, de nekik ez jó, és így is akarják, nem akarják, hogy elköltözzek.

Van egy nagyszerű barátnőm, de a szüleim gyűlölik, nem is ismerik, nem is akarták soha megismerni, gyűlölik, lequrvázzák, pedig semmi rosszat nem tett, csak annyi a bűne, hogy egy korábbi kapcsolatából született egy kisfia, akit egyedül nevelt 2-3 éves koráig amikor is (kb fél éve) tragikus körülmények közt meghalt a kisfiú.

Én még úgy ismertem meg a lányt, hogy élt a kisfia, de már akkor nagyon szerettem és jártunk, és úgy volt, hogy majd bemutatom otthon, meg összeköltözünk meg minden. Mikor azonban megtudták, hogy gyerek van stb. azóta gyűlölik és távol akarnak tartani tőle.

Nem tudattam ezek után otthon, hogy megvan még a barátnőm, azt gondolták vége vele, és hallgattam rájuk, de eszem ágában sem volt, és most sincs.

Most viszont úgy érzem elég volt és le akarok lépni végleg, és ténylegesen összeköltözni a barátnőmmel.

Otthon semmit sem sejtenek, de tudom, ha bejelentem, hogy megyek és hogy kivel meg hová, akkor szó szerint meg akarnak majd nyúzni, verni, rugdalni és nem nagyon hagyják majd hogy megtegyem, vagy ha igen akkor iszonyatos veszekedés és cirkusz lesz, de ezt nem nagyon akarom.


Ti mit tennétek? Kib*szott nagy balhé közepette kevés cuccal lépjek majd később a többi cuccomat hozzam el ha már kisebb a balhé, vagy lépjek le titokban éjjel vagy mikor nincs otthon senki, és hagyjak üzenetet?

Nem hiányzik a családi viszály de nem tudom mi lesz ebből...



2013. máj. 24. 15:35
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:
Szüleimmel nem lehet erről értelmesen tárgyalni, teljesen idegbetegek lesznek ha közlöm, amúgy is rettenetes természetük van, aki nem ismeri őket, nem él velük az nem is sejti ezt, mert kívülről nem látszik, csak az tudja aki velük él. Mielőtt valaki azt gondolná sajnáltatom magam, vagy túlzok, annak üzenem, hogy tényleg embertelen módon viselkednek velem, üvöltenek és nagyon durván beszélnek velem ha éppen nem az ő akaratuk szerint beszélek vagy döntötök. Ha ellenkezem az elképzeléseikkel, akkor szerintük hülye vagyok, bunkó és szerencsétlen, és soha nem viszem semmire, és mindent nekik köszönhetek, és nélkülük nem megyek semmire, stb. szóval eléggé lehúzó szöveget kapok és kaptam tőlük eddigi életem során is. Mindenben ez mutatkozik meg, persze ha valaki előtt kell rólam beszélni vagy ha valamit tényleg elérek elértem, akkor agyon dicsérnek mások előtt és büszkélkednek velem. Vagy ha teszek valamit amire kérnek, és azt és úgy teszem, ahogy mondják akkor néha kapok dicséretet is és akkor van egyedül "béke", de az meg nekem nem jó, mert nem az én döntésem, véleményem, vagy saját dolgom hanem az ő kényszerítésük eredménye. Szóval eléggé nyugtalan és feszült a hangulat nálunk folyamatosan, és rejtett rettegés és félelem mindig is volt bennem miattuk. Elég erős szigorban nőttem fel, de most nagyon kezd betelni a pohár. Viszont szidni meg nem akarom őket, mert felneveltek, adtak enni inni és fedelet a fejem felé, és mindent megkaptam ha tényszerűen nézzük a dolgokat.
2013. máj. 24. 16:10
 12/18 anonim ***** válasza:
Kérdező: tedd fel magadban a kérdést, hogy vajon örökké így akarsz élni? Ha nem, akkor most van ideje lépni, felesleges várni, hogy jobb lesz majd minden.
2013. máj. 24. 16:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 A kérdező kommentje:

Nem lesz jobb, csak rosszabb, én elvágyom a szerelmem mellé, és amúgy sem akarok tovább itthon maradni, mert kikészülök így, ráadásul ez egyre rosszabb lesz gondolom ahogy idősödnek.

El fogok menni, a kérdés csak az, hogy hogyan, de pár héten belül eltűnök az biztos!

2013. máj. 24. 16:14
 14/18 anonim ***** válasza:

Kérdező. Látom nagy a dilemmád. Én anno 16 évesen ezt 5 perc alatt eldöntöttem, és másnap már meg is léptem otthonról. Húúú volt ám nagy ribillió. Interpol meg minden.

Aztán persze rossz társaságba keveredtem.Sitt külföldön, majd hazatoloncolás. Szerencsére jóra fordultak a dolgok. Mamár van családom, saját házam munkám, stb.


Az a lényeg, hogy mindig a józan eszedre hallgass,és ne hagyd magad megfélemlíteni, vagy befojásolni másoktól.

A Te életed, a magad útját kell járnod, nempedig azt, amit a szüleid kijelöltek a számodra.


A szüleidtől pedig nefélj, hiszen úgyis előbb utóbb belekell törődjenek, ha nem akarnak teljesen elveszíteni téged.


Sok sikert. :)

2013. máj. 26. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
Könnyű azt mondani, hogy "ha elmúltál 18 akkor senkinek semmi köze hozzá, nem szólhatnak bele". Ez nálam sem így működött(/működik), ez teljesen a szülőktől függ, és hogy ők mennyire hajlandóak elfogadni a Te döntésed és mennyire hagynak a saját lábadra állni. Szerintem azért elmondhatod nekik, hogy Te ezt így látod jónak, úgy érzed felnőttél és akkor is sokat számít neked a lány. Ha este lépsz le, úgy hogy fel sem vállalod a dolgot, az elég sunyi lenne és bizalmatlan. Gondolom, hogy nem könnyű..
2013. máj. 29. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 A kérdező kommentje:

15, értelek, de ahogy írtam, a szüleim betegesen viselkednek a témában, és már már majdnem ott tartunk, hogy erőszakhoz folyamodnának, hogy érvényesítsék az akaratukat, de már a lelki terror is elég rossz hatással van rám, konkrétan rettegek ettől az egész cirkusztól már szó szerint!

Az éjszakai lelépést nem véletlenül írtam, nem gyávaság, és nem ilyesmiről van szó, hanem arról, hogy normális beszélgetés erről velük most nem lesz, mert képtelen rá!

Egész egyszerűen nem akarnak majd erről hallalni és ha nem erőszakkal tartanak vissza, akkor is mindent megkapok mait csak szóban ártóan meg lehet kapni, és lehet még azt is megkapom, hogy többé nem akarnak látni vagy hallani rólam! Lehet ez nem maradna így örökké, de jó ideig biztosan. Ettől függetlenül még le akarok lépni, csak magyarázatként írtam le ezeket az éjszakai lelécelés problémakörre.

2013. máj. 30. 00:46
 17/18 anonim ***** válasza:

Hát lépni valamikor akkor is kell. Lehet egy idő után lenyugodnának és valamennyire megértenék a dolgot. Hány éves is vagy? Hogy ez nem-e beteges.. :)


21/L

2013. máj. 30. 18:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/18 anonim ***** válasza:

Figyu. Úgylátom, te még nagyon függsz a szüleidtől.



Most az a kérdés, hogy mennyire vagy elszánt.

Független életet kezdeni nagyonsok lemondással, és nélkülözéssel lehet. Vajon te képesvagy eltartani magad?

Sokszor sajnos a legmegalázóbb melókat is el kell vállalni.


Persze azért nem ennyire borús a világ.

Emlékszem mikor két év után hazaállítottam a barátnőmmel. :)

Anyám egy rossz szót sem mert szólni.

Azért persze volt feszültség rendesen, de egy árva bántó szó nem hangzott el.

Anyám tudta, visszakell fognia magát.

Hisz ha akkor önmagát adja, többet nem lát.


Nemszeretnélek lázítani vagy bíztatni csak tudd az élet nem habosBLABLABLA... :)


Azért ha megengedsz egy személyes véleményt, leírom.

Ha tényleg ennyire ***r a helyzet, és TE ezekután sem lépsz hááááát akkor törődj bele a sorsodba.


ÜDV. És sok sikert.

2013. máj. 30. 21:31
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!