Szeretni fog még valaha?

4. éve vagyunk egy pár a barátnőmmel.

1 évig távkapcsolatban éltünk, majd 2 évig nálam Budapesten albérleteztünk, majd 8 hónapig munka miatt külön és 1 hónapja újra együtt, mert lett munkája Budapesten.

A két év alatt csak 2 hónapig tudott dolgozni ezért mindíg otthon volt és én napközben sokszor vele tudtam lenni.

(nagyon keresett munkát, de nem kapott)

Király munkahelyet talált, kivirúlt, a fiuk udvarolnak neki, az emberek szeretik.

Visszahúzódó volt mindíg, így imádja a figyelmet.

Csinos és okos csaj.

Az új állása nagyban ráerősített arra, hogy nem jövünk ki jól.

Eléggé unalmasak voltunk így utólag belátom.

Én dolgoztam és amikor hazaértem akkor együtt voltunk.

Időközben meghíztam, így már nem kíván.

Azt is mondta pár napja, hogy már nem is szeret.

Nem lát engem férfiként.

Az is baj, hogy szinte semmit nem léptünk előre a kapcsolatunk alatt.

Szinte csak a megélhetésért dolgoztam.

Most edzek keményen, hogy újra meghódítsam, de kezdem elveszíteni a reményt.

Minden apróságon felhúzzuk magunkat.

Állandóan összekapunk valamin.

Teljesen kikészítjük egymást.

Felajánlottam, hogy szakítsunk, de nem akarta, azt mondja, hogy próbálkozzunk, de szerintem ezt azért is mondja, mert én most is nagyon szeretem.

Viszont teljesen kikészülök.

Naponta eszembe jut, hogy "ma szakítok vele", de nagyon szeretem, így amint meglátom újra imádom.

Már azt sem mondja, hogy szeret, de azt igen, hogy adjunk időt magunknak.

Elkeseredésemben már többször kérdeztem, hogy tud-e újra szeretni, de mindíg ideges és azt mondja, hogy ezt nem tudja és ne kérdezgessem mindíg.

Ez így nem élet!

Csak egymást idegesítjük mindíg.

Tudom, hogy szakítanunk kellene.

Félek, hogy ha egyszer szétmegyünk, soha többé nem lehetünk együtt. :,(

Szerinte unalmas vagyok!

És persze a munkahelyére imád bejárni, ott nagyon jól érzi magát.

Próbálok kevésbé unalmas lenni, de én egymagam dolgozok, unalmas az életem azon része.

Eddig mindíg együtt csináltunk mindent.

Most már ez nincs.

Szeretni fog valaha újra?

Lát erre bárki is esélyt?

Én nagyon szeretem, bármit bevállalok érte, de tudom, hogy nagyon unja nézni, ahogy próbálok vidám lenni, de tudja, hogy belül nem vagyok az és ezért ő sem szívesen jön haza.

Már nem hívom fel napközben, mert azt mondja, hogy ellenőrizgetem.

Van még remény?