Volt pár éve egy ilyen kérdés a gyakorikerdeseken: "Járnál testi hibás lánnyal/fiúval? " Ehhez kapcsolódik a kérdésem. És kizárólag őszinte válaszokat szeretnék látni. Remélem születik annyi reagálás, mint ott.

Járnátok olyan sráccal, aki sokkal jobb állapotban van az idézett kérdésben leírtakghoz képest, vagy inkább nem mert szégyellnétek őt a barátaitok, ismerőseitek, családotok előtt? Vagy az jutna eszetekbe, hogy egy „ilyen” fogja a kezeteket, megnéznek esetleg titeket az utcán, meg hogy miért nem jut nektek külsőleg jobb? És tényleg azt írjátok le, amit gondoltok, nem pedig azt amitől nem éreznétek magatokat rossz embernek.

A konkrét személynek meg van mindegyik testrésze, csak kicsit furán jár, vékonyabb a karja az átlagnál, korához képest fiatalabbnak néz ki és bizonyos dolgokat nehezebben csinál meg (régi buszra kapaszkodva száll fel, lépcsőn nem váltott lábbal megy fel). Egyszóval külsőleg nem alfahím.

Ugyanakkor egyáltalán nem kishitű, megvan a magához való esze, társaságban hamar feltalálja magát, a hálószobában sem jön zavarba és volt már hosszú gyönyörű kapcsolata. Emellett rengeteg mindent lehet vele csinálni, szinte többet mint egészségesebb társaival, mert az élet öröme a lelkébe van kódolva. Imádja a mozit, színházat, a bulikat, az élő zenés esteket, koncerteket, az utazást, a nagy sétákat, a közös esti film, sorozat nézéseket, vagy csak egyszerűen a tartalmas beszélgetéseket és igen azt is, hogy valaki szerelemmel szereti és viszontszeretheti.

Ugyanakkor egy dologban valóban önbizalomhiánnyal küzd, ez pedig a kapcsolatteremtés. Egyszerűen nap mint nap azt látja, hogy az emberek annak ellenére, hogy minimálisan sem tragédia az élete, sajnálják. A lányok egyszer sem néznek úgy rá, de már az is lehet, hogy ezt elkönyvelte magában és észre se venné ha másképp lenne. Plusz ugye a lányok maguktól még a teljesen egészséges férfiak felé sem fognak maguktól nyitni, amit teljesen természetes és neki kéne megtenni az első lépést. De ebben az egy dologban fékek vannak benne, mert igazából ő maga is elhitte kicsit, hogy annyi egészséges ember van a világon, miért pont ő kellene valakinek. Közben a másik oldalon meg tisztában van azzal, hogy nagyon sok férfinál sokkal többet tudna nyújtani egy nőnek összességében. Ugyanakkor amikor valaki őt választja, akkor nincs benne halálos féltékenység minden egészséges pasi iránt, meg nem filózik azon, hogy biztos kevés lesz a másiknak, meg ilyen hülyeségek. Ilyenkor úgy van vele, ha őt választották, akkor annál nagyobb bizonyíték nem kell a másik érzéseire.

Igen, rólam van szó és én sem leszek álszent. Nekem is számít a külső, de ez kimerül igazából abban, hogy jó legyen ránézni a másikra. Nálam a kedves, számomra helyes arc a minden. És igen beismerem, hogy tolókocsissal nem tudnék járni és nem azért mert szívtelen vagyok. Hanem azért mert aktívan szeretek élni és emellett nem tudnék felelősséget vállalni egy olyan emberért, akit vész esetén például meg se bírnék emelni.

Meg én igenis később nem csak családra, meg gyermekre, gyermekekre vágyom, hanem mozgalmas, élményekkel teli családi életre, amelyben a másiknak is partnernek kell lennie.

Tudom itt szokott jönni a mindent meg lehet oldani felvetés, de ez legtöbbször csak önbecsapás és magunk „fényezése”. Amikor „helyzet” van akkor jövünk rá, hogy nem oldható meg minden, vagy ha meg is oldható, a sok probléma felemészti a két embert.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy én nem olyan ember vagyok, aki mellett állandóan meg kell oldani valamit. Van néhány korlát az életemben, de ugyanakkor mégis tágabbak a határaim sok mindenkinél.