Miert faj annyira a szakitas?

azért fáj ennyire, mert ilyen mély érzésű szerelemre vagy képes. Ezt az érzést ne csapásként éld meg hanem visszajelzésként és lehet, hogy hülyén fog hangzani egy kicsit, de örülj neki, hogy ennyire fáj, hogy ilyen mélyen tudsz szeretni.

Azonak nem fáj egy szakítás akinek a másik vagy nem jelentett semmit vagy nem is tud igazán mélyen érezni. Örülj neki, hogy te nem tartozol közéjük.

Ami pedig a barátnőd illeti, régi mondat, hogy olyan kocsi után ne szaladj ami nem vesz fel, ez itt is igaz, ráadásul az ő vesztesége nagyobb mint a tiéd, mert egy ilyen mély érzésű srácot hagyott faképnél.

Ennyi.

Az én barátnőm is egyik napról a másikra szakított velem. Máig nem értem miért. Most is piszkosul fáj, nagyon hiányzik, még mindig megsiratom, hogy nincs itt mellettem, nem ölelhetem meg, nem bújhatok hozzá, nem hallom a hangját, nem nézhetek a szemébe....

Ne higgy annak hogy ez csak jobb lesz. Ha igazi szerelem volt a részedről, akkor ez az idővel csak egyre rosszabb lesz. Egyre nagyobb lesz a hiányérzet.

Nekem ellentétesen működik, ahelyett, hogy kiszeretnék belőle... még jobban lángolok. Elfogadni se tudom, elfelejteni NEM is akarom.

Attól, hogy szíktottunk sikerült viszonylag békésen elválni, de.... ez egy nyitott seb a szívemen, amit Ő is tudja jól, hogy csak ő tud meggyógyítani.

Minden nap beszéltünk, szakítás után pár naponta, 2 hete egy szót se. Ez még rosszabb mintha beszélnék vele, így jobban szenvedek.

Ti miért szakítottatok? Nálunk azért mert a másik fél lángja kialudt a távolság miatt. (de ez enyémet miért csak erősítette, táplálta a távolság :( )