Mit éreztetek, amikor először láttátok a nagy szerelmeteket, a feleségeteket/férjeteket, vagy esetleg akivel már régóta együtt vagytok?

Semmit. Észre sem vettem. Később minden lépben kanál, beképzelt, lekezelő alaknak tartottam.

Tehát nálunk nem volt szerelem első látásra, később szerettünk egymásba.

Előtte volt még egy másik nagy szerelmem, őt még első látásra csúnyácskának is találtam.

Nálam a szerelmek idővel alakultak ki.

Egy baráti iszogatós estére igyekeztünk, amikor éppen egyszerre értünk oda a közös ismerősünk háza elé. Esett az eső előtte és nagyon siettem, így csapzottan ziháltam csak miközben a mostanra már párom beengedett a kapun..:)

Az első gondolatom talán az volt, hogy mennyire az esetem és hogy egy olyan fiú, mint Ő sosem figyelne fel rám ÚGY. Megfogott a kék szeme és a mosolya!:) És hát az este végére kiderült, hogy milyen nagy az összhang közöttünk, nagyon jól megértettük egymást és úgy búcsúzott el tőlem, hogy szeretne még beszélni. Azóta már a páromnak mondhatom őt, magamat pedig a világ egyik legszerencsésebb lányának.

Azt hiszem, hogy már az elején éreztem, hogy ez valami más lesz. Az akkor esti villámcsapással lépett ő is az életembe. Azóta is hálás vagyok azért mert meghívtak arra az iszogatásra és annak is, hogy indulás előtt kiszakadt a harisnyám, ami miatt később indultam el és így egyszerre értünk oda. A párom azt mondta mikor már együtt voltunk, hogy amikor meglátott érezte legbelül, hogy most bizony jófejnek kell lennie mert én más vagyok.:) Lehet butaság, de én hiszek a sorsban. Hiszem azt, hogy akkor és ott kellett lennünk, hiszem azt, hogy rátaláltam a másik felemre. Persze az elejétől kezdve nagyon egymásra találtunk de talán 5-6 hónap után kezdtem azt érezni, hogy igen, Ő az! Ez az érzés azóta csak megsokszorozódott:)

Hosszú történet! :)

2003-ban egy szórakozóhely előtt sorban álltam a barátnőmmel nyitásra várva. Még világos volt, a sor előttünk nagyon hosszú. Hátrafordult egy nagyon helyes srác, és amikor összenéztünk odajöttek a haverjával. Elkezdett dumálni, de először azt hittem a barátnőm tetszik neki, aki a szőke hajával mindig bejött a pasiknak. De pár perc múlva elkérte a számom, és akkor esett le, hogy én tetszek neki. Aztán visszamentek előre a többiekhez.

Később bent találkoztunk, odajött táncolni és elcsattant egy csók is. De aztán eltűnt. Másnap reggel felhívott, randizni akart, de nemet mondtam, mert így is örülhettem, hogy elengedtek szombaton bulizni, még egy vasárnapi randira már el se mertem kéredzkedni otthon. Meg tanulnom kellett. 17 voltam, Ő 16. Időnként azért felhívott, és olyankor mindig jókat beszélgettünk. A korához képest éretten gondolkozott - kivétel ami a kapcsolatokat illeti. Elkezdett beszámolni nekem az új barátnőiről, akkor már tudtam hogy nem akar komoly kapcsolatot, de mégis mindig szívesen meghallgattam. Volt hogy egész éjjel telefonáltunk, de mindig az ő számlájára. Érettségi után már jobban ráértem meg többször el is voltam engedve, akkoriban randiztunk újra. Nem igazán tudtam mire számítsak: most akkor barátok vagyunk vagy több? A randin megcsókolt. De nem akartam beleélni magam semmibe, ezért tartottam magam, hogy ne legyek szerelmes. Következő alkalommal lefeküdtem vele. Utána nem keresett. Én sem őt. Betudtam egyéjszakás kalandnak. Egy év elteltével hívott fel legközelebb, és azt mondta, hogy legutóbb még volt barátnője, és azt előbb le akarta zárni, de mostmár szeretné megpróbálni velem komolyabban. Mondtam hogy eddig erre vártam, de mostmár késő mert van valakim, és én vele ellentétben hűséges típus vagyok. Leráztam. 2 év múlva megint megkeresett egy közösségi oldalon, hogy találkozhatnánk, és megadta az új számát. Akkoriban nem reagáltam rá semmit, de néhány hónap múlva már nem működött a barátommal és otthagytam. Nehéz szakítás volt, de pár hét múlva beugrott, hogy ott van még talonban az a srác, akivel már évek óta kerülgetjük egymást. Írtam neki egy sms-t hogy ha még aktuális akkor találkozhatunk. Egyből visszaírt és a randin össze is jöttünk 2009-ben. Azóta együtt vagyunk, és tavaly óta házasok. :)

engem éppen átvert az akkori nagy szerelmem, elmentünk tópartra egy buli után másnap, haverok, buli fanta ugye, erre otthagyott, azt sem tudtam hol vagyok! telom lemerülve, stb bajok.

elindultam, hogy keresek egy autóutat, majd stoppolok(én, akinek soha nem volt szokása!) két srác jött kocsival, össze vissza hebegtem habogtam hogy mit keresek ott ahol és miért nem találok oda ahova akarok, nem akartam hülyén kijönni, kamuztam egy regényt, amibe persze belezavarodtam, erre neki álltak röhögni, hogy szép volt, ismernek, ismerik a "barátom" is...

erre nem vittek haza, menjünk egy tóra jönnek haverok is.

na nekem így sacc 2. nap nem alvás után elegem volt a tavazásból, elvittek és közöltem, hogy ki nem szállok a kocsiból, akár meg is sülök benne 40 fokban amíg el nem visznek, ahogy ígérték.

az egyik srác maradt a kocsiban-aki vezetett, kb milliomodik nyavajgásomra végre elindult velem haza.

persze randit akart másnap, én meg persze megígértem, ő meg persze tudta, hogy kamuzok.

erre mit ad isten másnap megint találkozunk haveri körben nem győzött oltogatni(az a nagyszájú macsó féle típus amúgy, én meg pont az, aki az ilyenekkel nem tudja felvennei a versenyt, legszívesebben elbújna) a haverjai terelték el rólam a figyelmét, hál ég.

de szóval a srác valahogy nem akart rólam leszállni.

a "barátomtól" elkérte a számom, aki megadta!!szóval veszekedtünk egy sort, elmagyaráztam szépen mindkettejüknek, hogy a számom felejtős, stb.

aztán én össze vissza költöztem(mint mindig)de ő mindig hívott, látni akart, és jé, átment udvariasba.. én meg őszintébe, hogy tuti hogy ő is át akar verni, hogy egymás között adják veszik a számom és passzolgatnak a srácok, nem vagyok hülye stb, de ő meg ígérgetett, és szépen lassan már könyörgött, hogy higyjek neki, ő nem olyan...

azóta szerelmesek lettünk és van egy pici gyermekünk :)

Milyen aranyos történetek. :D

Kedvet kaptam én is leírni: 8 évvel ezelőtt láttam Őt először, azonnal nagy hatással volt rám annak ellenére, hogy akkoriban mindkettőnknek volt kapcsolata. Tetszett ahogy az emberekhez beszélt, határozott és nagyon udvarias volt mindenkivel. Később néha összefutottunk közös ismeretségek révén és egyre szimpatikusabb volt.3 évre rá mindkettőnknek véget ért a korábbi kapcsolata és egy szórakozóhelyen ismét összefutottunk, azonnal beszélgetni kezdtünk, telefonszámot cseréltünk. 2 nappal később már megbeszélt találkozásunk volt, két hétre rá össze is költöztünk és azóta is boldogan élünk.

Mosolyt csaltak az arcomra a történetek. :) Szeretek hinni a tündérmesékben, jó tudni, hogy néha tényleg léteznek~~

Én páromat 2009-ben, 19 évesen "ismertem meg", neten, online játékban. Én sose voltam pasizós, ő akkoriban "szüneteltette" egy kapcsolatát. Rengeteget beszélgettünk, először írásban, később telefonon. Általában egész hajnalig. Mikor először hallottam a hangját, akkor éreztem azt, hogy van benne valami különleges, egészen megfogott. :)

Aztán ennyiben is maradt a dolog. Ő kibékült a volt párjával pár hónap után, mi meg barátok maradtunk, amolyan mindentmegbeszélős módon. Öt évig voltunk barátok, ez idő alatt nem találkoztunk soha (320 km távolság, szar anyagi helyzet, melóból null szabadság...). Hol többet, hol kevesebbet beszéltünk, de mindig kapcsolatban maradtunk. Neki időközben megromlott a kapcsolata az akkori párjával, de mindenáron meg akarta menteni, én pedig folyton arra gondoltam, mennyire szerencsés az a csaj, és mennyire piszkosul irigylem... :)

Időközben nekem is lett kapcsolatom, aki nagyon féltékeny volt rá, így egy jó darabig kerültem, alig-alig beszéltünk. Aztán mikor szakítottunk a pasimmal, neki sírtam ki magam. Ez volt 2014 tavaszán. Onnantól kezdve újra napi szinten beszéltünk, telefonáltunk, rengeteg bókot, udvarlást kaptam - tudván, hogy csak azért csinálja, hogy jobban érezzem magam. Nyáron végül találkoztunk is, akkor még barátokként, felutazott hozzám.

Borzasztóan zavarban voltam, mikor találkoztunk, ő meg megölelt. Soha olyan ölelést nem kaptam. Szerintem már ott elvesztem. :) Az együtt töltött napból négy napos hosszú program lett, én ennyi idő alatt belezúgtam, de nagyon ragaszkodtunk hozzá, hogy barátok vagyunk. :)

Hazament, vagy másfél hónapig ment ez a se veled se nélküled dolog, nem tudtuk, hányadán állunk egymással, végül ő visszakozott, megpróbálja rendbe tenni a dolgokat otthon, mert ez senkivel nem tisztességes. Eltűnt az életemből, főleg neten láttam csak félinfókat arról, hogy végleg szakított a nem működő kapcsolatával, csajozgatott, ezmegaz... Én lemondtam róla, aztán ő keresett meg pár hónappal később, hogy hiányzik neki a barátságunk. Rengeteg beszélgetés után újrakezdtük a nulláról, szigorúan tartva a három lépés távolságot.

Januárban a mi városunkba költözött munka miatt. Akkor találkozunk újra - második este látszott rajta, hogy borzasztóan bántja valami, de nem mondott semmit, harmadik este megcsókolt. Azóta együtt vagyunk, mostanra pedig a közös jövőt tervezgetjük. :)

Tudom, hogy nem volt hétköznapi, ahogy összejöttünk, de úgy gondolom, hogy oka van annak, hogy újra és újra összeakadtunk. :) Mostanra tudom, hogy rajta kívül nem akarok mást az életembe, bár néha még nehéz bízni, hogy nem tűnhet el újra. :)

25N