Mit éreztetek, amikor először láttátok a nagy szerelmeteket, a feleségeteket/férjeteket, vagy esetleg akivel már régóta együtt vagytok?

A mi történetünkre sokan azt mondják, hogy nem is igaz, ilyen csak a filmekben van. Persze minden igaz.

22 évesen különköltözés a szülőktől. Új város, ismeretlen környezet. Egyszer elhatároztam, hogy a közeli parkba minden nap elmegyek reggel munka előtt futni egy kicsit, hogy ne legyek ennyire összeszakadva. Legyen egy kis formás alakom. Minden nap keményen, esőbe, hóba futni mentem. Mikor feltűnt, hogy egyszer egy ismerős arc aki velem szemben fut, rám mosolyog. Nem tudtam hová tenni a dolgot. Ismerősnek tűnt a férfi de fogalmam sem volt, hogy honnan. Szinte minden nap találkoztunk, mindig egymásra mosolyogtunk, és mindenki futott tovább. A főnököm Angliába küldött üzleti tárgyalásra. Mentem a repülőtérre. Elintéztem mindent, csomagok, átvizsgálás minden, ami ilyenkor kell. Vártam, hogy végre beszállhassak a gépbe. Ott bámulok jobbra – balra amikor ott van ő, akivel minden reggel egymásra mosolygunk. Oda ült mellém, elkezdünk beszélgetni, hogy milyen véletlen, hogy itt találkozunk. Meg már régóta figyel, mert nagyon szimpatikus vagyok neki. (Persze az érzés kölcsönös volt). Mikor jött a hangos bemondóba a figyelmeztetés, hogy az Angliába induló gépre utasaink megkezdhetik a beszállást. Mind a ketten felpattantunk a székből. Egymásra néztünk. Azzal az „nem mondd már, hogy te is oda mész” nézéssel csak egymásra néztünk, elkezdtünk nevetni, hogy ilyen a mesében sincs. Ahogy oda értünk, adjuk a repülőjegyeket, a beléptető kapunál. Elmondta a hölgy, hogy hol a helyünk. Mind a ketten meglepődtünk. Mert a helyünk majdnem egymás mellé szólt. Annyi volt, hogy egy idős néni volt közöttünk. Akit megkértünk, hogy mi lenne, ha mi egymás mellé ülhetnék. Persze a néni beleegyezett. Sokat beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk. Angliában azonban útjaink kettéváltak. De még ott megejtettük az első igazi randevút. Mikor mind a ketten haza értünk jöttek a reggeli, együtt futások, viccelődések, randevúk, szülőknek bemutatás, közös karácsony, közös nyaralás, leánykérés, összeköltözés, esküvő, közös vállalkozás beindítása. Most pedig ezeket a gondolatokat, írom 8 év után 34 hetes kismamaként.

Már a repülőn rájöttem, hogy nagyon sok közös tulajdonságunk van. Hasonló a munkánk, az érdeklődési körünk, a világnézeteink.

ÓÓÓÓ azén sztorim mesebeli :)))

10 éve nem látott gyerekkori barátnőmmel, meg az ő baráti körével (akiket nem ismertem még), összehoztunk egy balatoni sátrazós nyaralást.

Ott volt a társaságban a párom :) Már első este összemelegedtünk, szex is volt.

5 naposra volt tervezve a nyaralás, de annyira jól sikerült, hogy megtoldottuk még és utána is eljött hozzám. Egyébként ő tatabányai volt, én meg tolna megyében éltem, 200 km táv volt köztünk és ennek tetejébe ő még külföldön is dolgozott. Mikor lejárt a nyári szabija, telefonon meg skype-on folytattuk és egyszer kiutaztam hozzá 1 hétre látogatóba. Amikor hazajöttem, felmondtam a munkahelyemen és 1 hónap múlva ki is költöztem hozzá Hollandiába. Ott együtt éltünk X ideig, utána hazajöttünk együtt, és most is együtt élünk :) családot tervezünk :) én 26/L ő 33/F

Egyetemi órán "ismerkedtünk össze", bár pontosabb úgy megfogalmazni, hogy ott találkoztunk először. Olyan szakon voltunk, ahol rengeteg diák volt, hülye órarendek, nehezen lehetett ismerkedni, mert úgysem volt aztán közös óra kb. senkivel, tehát nem nagyon ismerkedtem. Az feltűnt, hogy intelligens a srác, aztán ennyi. Ő mondjuk már akkor is felfigyelt rám. Pár órával későbbről emlékszem még egy olyanra, hogy több másodpercig egymás szemébe néztünk, és én teljesen meg voltam győződve róla, hogy azért bámult, mert ronda vagyok vagy valami volt a fogaim között :D. Mindegy, lement a kurzus, aztán kb. egy év múlva rám talált neten, elhívott színházba. Az volt az első randink, és nagyon fura volt, hogy milyen jól el tudunk beszélni, mert kvázi idegenekkel, akikkel nem gyakran beszélek, általában nem tudok fesztelenül beszélgetni, vele meg olyan könnyen ment a dolog... akkor már éreztem, hogy tetszik.

Hogy mikor/honnan tudtam, hogy ő az "Igazi"? (már ha létezik az Igazi, ugye)... amikor álmában is azt mondta, hogy szeret, meg amikor mindent otthagyva ápolt, amikor beteg voltam, akkor volt nálam a mérföldkő... addig is nagyon szerettem, de azután még jobban :).