Szerintetek, vagy a ti eseteitekben,25 év fölött mikortól számít egy emberi kapcsolat párkapcsolatnak?

Nálunk kb. másfél hónap után viccesen megkérdezte párom, hogy "na, akkor honnan vagyunk együtt, mikor megcsókoltalak vagy később?" Ez alapján nekünk az első csóktól párkapcsolatnak számított. :)

Egyébként szerintem ez nem ilyen fix idő, hogy reggel felkelek, hogy na most! én mostantól párkapcsolatban vagyok. Ha mindkét fél részéről felmerül, hogy el tudja képzelni magát hosszabban a másikkal, vagy mikor nyíltan felvállalják ismerősök, család előtt... :)

A mikortól komolyabb részre pedig egyértelműen a terveket mondanám. Korábbi párommal egy év alatt soha nem került szóba, hogy hosszabb távon terveznénk együtt. Így utólag azt mondom, hogy nem volt komoly kapcsolat, pedig azért nem voltunk sem kiskamaszok, sem fűvel-fával járogatósak.

Jelenlegi párommal azonnal tudtam, hogy hosszú távra tervezek, és ő is velem. Itt azt tartott tovább, hogy a korábbi csalódások után tényleg elhiggyük egymást. :)

25N

Én is ilyen voltam, bár nekem egy évvel korábban volt az első "komolyabb" kapcsolatom. Csak a tapasztalatért tényleg nem érdemes összejönnöd valakivel, de hidd el, jön az magától, ha itt lesz az ideje. :) Csak ne azon töprengj, hogy úristen, elrontod, és nem lesz gond. :)

Az pedig, hogy nem akarsz rögtön élethosszra tervezni, nem gond. Ez nem az első percben dől el, alakul a kapcsolat során. :) Sőt, rengetegen vannak, akik kifejezetten ilyen kapcsolatot keresnek, hogy ne kelljen elkötelezniük magukat.

Pontosan ez a baj..

Te ak komolyan akrod, közben fogalmad sincs magáróla. Párkapcsolatokról,

Nekem anyukam 14 évesen azt mondta.. Legyen udvarlód, pasid, csak azért, hogy legyen.. Ogy tudd milyen amikor nem egedül vagy, hogy megtanuld mi az amit elvársz egy párkapcsolattól.

12 évesen csak megfogod a másik kezét... Vagy még azt se (a mi "időnkről" beszelek

14-15 évesen már csók is van.. De 2 het után berezeltem, hogy huha mi lesz, igy szakítottam..

Majd fél eves, max csókos kapcsolat..

Aztán hálószobaba való csókok, de semmi több..

Stb

Ezek a szexuális részei, itt tudom jól szemleltetni a fokozatosságot..

De ugyanígy az érzelmi fokozatai is megvoltak..

Ezeket utóbb nem igazán nevezem párkapcsolatnak, hisz inkább ismerkedés volt magá al a párkapcsolat fogalmával.

Mire megismerkedtem a leendő férjemmel, túl voltam a férfiaktól elszenvedett csalódáso , a sajat magamban csalódáson..

Tudom, hogy egy kicsit ráakaszkodó típus vagyok, és ha tagadta, előtte, akkor is féltékeny típus, hogy kell a megerősítes magammal kapcsolatban, mert sajnos az önbizalmamat ingatták meg..

Tehát tudtam úgymond mit keresek, vagy hamar kiderült i kább az, hogy kit nem..

Ebből következik, hogy amikor a fejemmel 2 napot beszélgettem, akkor már tudtam, hogy vele megprőbálnám..

Mert igen, 21 felett mar én sem mentem bele olyan a, ami várhatóan pár hetes, hőnapos kcsolat lezs..

Ez normális is..

Viszont ehhez kellett az, hogy legyen tapasztalatom saját magammal, a ferfiakkal, mint érzelmileg.

Az egesz kapcsolat dolgot kezelni, amikor úgymond szamot kell adni a masiknak merre avgy, igazodni hozzá, stb..

Ez nekem csak kapcsolati szinten volt, mert nem a szüleimmel éltem hanem bentlakásos suliban, ahol senkit nem erdekelt hol vagy, amíg egyébkent időre ott voltál, ahol lenned kellett..

Tehát igaza van annak, aki megis azt modnja, hogy azis párkapcsolat A t elsőre nem annak írtam.. Csak nem 25 felett..

Tehát szerintemárkapcsolati szinten is jő ha megéli az ember a fokozatokat, a saját és a leendő párja életét is megkönnyíti vele..

Nem minden esetben kell a dolgokat véresen komyan venni, akkor kevésbé fáj.. Hiszen a buktatókat, és a csalódásokat előbb utóbb mindenki megéli (nah jő a szerencsés 5 % nem) nem mindegy,mhogy ezt 16-21 évesen, vagy már hazassagban, gyerekkel éled meg...

De ez csak az én veleményem, és tapasztalatom

#15,

Valóban félreértettelek akkor, bocsánat. :)

Mindazonáltal ezzel a felfogással sincs gond. Egyetlen dolgot kell levetkőznöd, elfelejtened: "kiderül, hogy nem jó, és nem tudok kilépni majd". Nem, nem, nem. Ilyen nincs. Ha kiderül, hogy nem jó, akkor tudnod kell lépni, különben magadnak mondasz ellent: benne maradsz a kapcsolatban csak azért, mert te bizony családközpontú vagy, és a szakítás az nem okés. Tehát inkább a rossz kapcsolatot választod a semmilyen helyett. Ezzel pedig magadat teszed tönkre.

Ugyanakkor viszont, ha jól választasz, akkor nem kell ilyentől félned. :) Van olyan ismerősöm, aki ezen az elven keresgélt. Egyetlen komoly párkapcsolata volt, most a vőlegénye a srác, neki bejött. Viszont azért hozzátenném, hogy ő is volt előtte reménytelenül szerelmes, vagy randizott, csak kapcsolatba nem kezdett az illetővel, ha egyszer nem látta esélyét a dolognak... :)

Hogy komolyan veszed a kapcsolatot, az jó dolog, és tisztelendő, főleg manapság. De görcsösen ragaszkodni már nem.

"azért nem merek belekezdeni sokszor, mert félek" Ha félsz, akkor elszalasztod azt az eshetőséget is, hogy a Nagy Ővel kipróbálhasd magad. Ezt pedig nem érdemes. :)

"azért nem merek belekezdeni sokszor, mert félek, ha elköteleződnék valaki mellett, később kiderül, hogy nem jó, és nem tudok kilépni majd."

Ez normális, h félsz te is, mint sok más ember több dologtól is, ezeket le kell győzni szépen, mert maradsz ott, ahonnan elindultál.

Mi ez, h nem tudsz kilépni? Becsúszik egy gyerek, és akkor már inkább leéled boldogtalanul az életed bármelyik s**gfej mellett, akiről utólag kiderül, h az, aki? Vagy mire gondolsz? Nem tudsz érzelmileg elszakadni attól, akivel nem jön össze a kapcsolat? Vhogy keményíts be, mert az életnek ez a kevésbé nehéz része úgy érzem, meg tapasztalatom is.