Fellángolás lenne? HOgy tegyem magam túl rajta?

Ha az, miért nem múlik?

Az ősszel megismertem egy férfit. Kedves volt, aranyos, de teljesen közömbös volt nekem. Valamikor a tavasszal történt, hogy a kezét a kezemre rakta (nem volt benne közeledési szándék, teljesen más, prózai oka volt), belém meg mintha villám csapott volna. Utána nem tudtam már úgy ránézni, mint előtte.

A következő hetekben igyekeztem úgy viselkedni vele, mint előtte, nem akartam kényelmetlen helyzetbe hozni, mondjuk úgy, tiszteletben akartam tartani azt, hogy neki családja van. És nekem is.

4 hónap telt el úgy, hogy nem beszéltünk, lényegében semmilyen kapcsolat ninc sközöttünk. Mégis, ha az utcán meglátom, újra jön az áramütés-szerű érzés. És nem csendesedik. Egyre rosszabb. Állandóan azon gondolkodom, hogy viselkednék, mint mondanék neki, ha találkoznánk.

Most, hogy csak írok róla, máris mintha pillangók repkednének a gyomromban. Sosem tudhatja meg, hogy ezt érzem.

De mint írtam, családom van. Neki is.

És az eszem még nem ment el.

Meddig kell még kibírni? Meddig tarthat egy fellángolás? Hogy legyek rajta gyorsabban túl?