2 pasi az életemben, mi a helyes megoldás?

Sziasztok, 22 éves fiatal lány vagyok. Az utóbbi fél évben megbolondultam, addig rendes, tisztességesnek tartottam magam, de most már egyre nagyobb k. lettem, egyre nagyobb hülyeségeket csinálok.

Szóval egy férfi elrabolta a szívemet fél éve (igazi szerelem első látásra), nagyon szenvedésteli volt a kapcsolat, nem értettem meg őt, de kellett nekem mindenáron. Ő egy idő után visszautasítóan viselkedett velem, és úgy éreztem, nem azt érzi irántam, mint én. Nagyon magam alatt voltam, mert már megcsókolni sem akart, így hát engedtem a csábításnak egy másik férfi személyében.

Egyrészt hogy mi a fenéért volt ez, ezt nem értem, hiszen mindenhol azt olvasni, hogy akit szeret az ember, azt meg nem csalná, nem igaz??

De én nem éreztem különösebb bűntudatot, jól esett a törődés. De ennek a pasinak meg csaja volt/van, így értelemszerűen csak szeretők lehettünk, s lettünk is.

Nem sokkal rá kidobott a szerelem-pasi, és az egész nyarat végig depiztem miatta, annyira rossz, volt, és csak rá tudtam gondolni. De ekkor is simán ott vigasztalódtam a másik pasival (aki iránt nem érzek semmit). Jól esett, kicsit mindig ki tudott zökkenteni.

Aztán ismét megkísértett a nagy Ő. Elkezdett újra próbálkozni, hogy együtt legyünk. Lassan bár, de engedtem. Most pár hete újra tart a románc, most elvileg jól kellene érezzem magam (így is van, végre nem fáj a szívem), viszont nem dobtam el a másik pasit. Igaz, ezzel a nagy Ő-vel sem beszéltük meg, milyen formában vagyunk együtt, de azért tudom, hogy féltékeny. De engem meg annyiszor megsértett annó, hogy úgy érzem, nem kellene rögtön körül ugrálnom. Pedig szeretem, érzem a pillangókat, meg remegek ha vele vagyok.

Mi a fene legyen?

A másik pasi bár nem perspektíva, de nagyon aranyos, fura, de nem akarom megbántani... mert hogy addig jó volt, meg pótléknak...? Meg hát olyan fura érzések kavarognak bennem, nem jó. Ti mit tennétek? Maradjak inkább hűséges a szerelmemhez, még akkor is, ha ő nem gondol olyan komolyan? (Mondjuk azt nem tudom, ő most mit érez, de a múlt azért ott van mégis.) Vagy dobjam őt is ki, és szenvedjek nélküle?

Elsősorban talán olyan választ várok, aki már volt hasonlóban. (Oltani oltom én magam rendesen, most nem kérek:))