Úgy gondolom nem létezik szerelem. Szerintem sok ember összekeveri mas erzelmekkel, vagy lehet csak en vagyok igy ezzel de kifejtem bővebben, valamibe van igazam?

Létezik, csak te még nem jutottál el addig soha, hogy szerelmes legyél.

Amiről te írsz, az a kezdeti rajongás, idealizálás időszaka. Én ezt nem nevezném szerelemnek (bár fiatalon még inkább ez jelenti a szerelmet).

Számomra a szerelem az, amikor már eléggé ismerem a másikat ahhoz, hogy tudjam, hogy számomra ő az igazán fontos, nem pótolható mással. Akivel erős a kötődés és a szenvedély, az összetartozás érzése. Számomra ez a szerelem.

A szerelem ott kezdődik, hogy azt se tudod mi van veled. Majd csak később válik világossá, hogy na, ez már az, és ilyen leírhatatlan, vagyis leírhatod, "szeretlek", de csak az érti, aki benne van. Jelentését a szónak tudod, de nem ismered, ami félelmetes, hátborzongató érzés és egyszerre boldog, de sajnos ugyan úgy ez az érzés tud a legboldogtalanabbá is tenni!

Velem is megtörtént, olyan 6 hónapja kezdődött. De nagyon bebonyolult az egész. Házas vagyok már 5 éve, 2 gyerek, és tessék. Nagyon nem akartam ezt, de ilyenkor nem tudsz mit tenni, csak vársz, az a legrosszabb. Szép lassan estünk egymásba. Első csók után nem tudtam enni és aludni egyszerüen két hétig, akkor még nem tudtam, hogy mi ez. Aztán szép lassan leesett. 26 éves fiú létemre beleestem egy 6 évvel idősebb nőbe, de úgy, hogy ő kapcsolatban, én meg családban élek. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy ilyen van, létezik, na jó, de hogy velem, azt hittem boldog vagyok...

Ma már semmit nem akarok, csak vele lenni, kényeztetni, szeretgetni, ölegetni, a tenyeremen akarom hordozni, önzetlenül minden megadni neki, még az életemet is. Ez a szerelem! De sajnos nem lehet...

Ez most jól esett, hogy kiírtam magamból.

Igen, és azt minek nevezed? Akkor azt mien érzelmekkel keverted össze?

Semmi nem tart örökké, és soha ne éld bele magad semmibe!