Hiába reménykedek, nem fogja elhagyni?

Hát a szeretőknek ez jut osztályrészül. A családja az első, 1000X el lett mondva itt is. Tökmindegy,h mit kamuzik a feleségről, kívülről fújja mindenki, h nem jó már vele az ágyban, nem is szexelnek, te sokkal jobb csaj vagy, stb, stb, mégis azzal a nővel él együtt, mégis vele karácsonyozik, nyaral, hétvégézik, te meg szerető gubbasztasz évekig egyedül és várod, h mikor válik el. A kezedet se fogja meg az utcán, sőt ki se lép veled az utcára nyilvánosan, csak elbújtok valahová, ott megke.fél, aztán szedi a sátorfáját és megy haza a családjához. Nem fog veled aludni.

Persze, reménykedj csak tovább :D

Hány éves vagy? Picit naívnak tűnsz... Beszéltél már vele erről? Biztos hogy szeretnél egy családot szétrombolni? Mióta tart ez a kapcsolat?

Várni, reménykedni mindig lehet, csak sok esetben nem érdemes, vagy inkább még rosszabb is, mert akkor az csak megköt és nem tudsz továbblépni, ráadásul egyre mélyebbre süllyedsz érzelmileg, és megsérülsz...

Te belementél ebbe a felállásba...

Tudod, amikor társkeresőn ismerkedtem, akkor sorra győzködtek házas pasik, hogy milyen jól járnék velük. Én pedig elmondtam, hogy ok, ha tudja garantálni, hogy bármikor felhívhatom sunnyogás nélkül, ha el tudunk menni nyáron egy hétre együtt nyaralni, ha velem tölti az ünnepeket is, akkor tárgyalhatunk. Mert nekem egyedülállóként ezekre van lehetőségem és igényem is.

Érdekes módon hirtelen mind visszakozott...

Valójában a házas, szeretőt tartó férfiaknak baromi kényelmes ez a helyzet, ahogy az is, hogy ezt két nő is eltűri nekik.

nem vagyok ennyire negativ, mint az előttem szolok - annak ellenére, hogy én is voltam haramdik, persze nem szeretőként, csak kölcsönösen plátoian és nem tudtam rola, hogy van kapcsolata, honapok után elég csunyán derült ki , és nem hagyta ott, azota se - de az ilyen helyzetek az esetek többségében rosszul sülnek el. ha elakarod kerülni ,hogy életre szolo tüske és megbántottság maradjon benned és hogy áldozattá válj, kérdezz rá nyiltan. te is tudod, más megoldás nincs. akar tőled vmit vagy sem , fel akar vállalni vagy sem, van-e bátorsága kilépni a kapcsolatábol vagy sem. addig pedig nem kell vele randizni, mig nem ad ezekre választ. a tettek beszélnek, nem az elsunnyogott lopott orákra kell alapozni. ha ő olyan gyáva, hogy nem hozza fel magátol ezt a témát neked, hogy tiszta legyen , mit is akar, akkor neked muszáj bátornak lenned. vagy hagyod a fenébe- de gondolom, ez nem menne, mert kötődsz hozzá.

olyan házasságot is ismerek, ahol 20 év után váltak el, de már 5-6 év után csalta mindenkivel a férj a feleséget,aztán 13 év után a nő szerelmes lett egy szintén házas,kisgyerekes pasiba. a házas pasi elvált a nő miatt, a nő meg gyávaságbol visszatáncolt az utolso pillanatban a féreg férjéhez, mondván, hogy megmentik a házasságukat.persze nem sikerült, még 5-6 évet vettek el a másik életéből feleslegesen és végül nagy sokára elváltak. igy mindenki rosszul járt, a nő 50 évesen egyedül maradt, aki meg elvált miatta, annak sintén tönkrement a házassága, a gyerek csonkacsaládban nő fel. persze lehet,hogy ők jártak a legjobban, mert legalább nem huzták még egymá agyát 10 évig és lehet, azota boldogok lettek mással, nem tudom. de ez teljesen tipikus sztori az ilyen szerelmi sokszögekben. egyébként a szereplők mint értelmiségi emberek,amikor ezek történtek, már akkor is 30-40 körüliek voltak, mégsem volt annyi agyuk, hogy okosan, bölcsen, koruknak megfelelően kezeljék a problémákat.

Ezt csak ő tudja, de meg kellene beszélnetek, mert ez az állapot így sehogyan sem jó.

Nekem nős férfi mindig tabu volt és nem leszek szerető, de sajnos úgy alakult, hogy olyanban találtam meg a számomra tökéleteset, akinek van barátnője (nem nős). És még így is van, aki megkövezne. Nem akarok szétbombázni egy kapcsolatot, de senkivel nem éreztem még így, és senki nem bánt még velem így, ahogyan ő. Úgyhogy akármit szólnának mások, ha esély lenne rá, hogy összejöjjünk, nem lökném el magamtól. Pótkerék viszont nem leszek.

megint én : segiteni akarok neked, mert jártam a cipődben és lelkisérült lettem miatta évekre. még egyszer kihangsulyozom : egy dolgot tehetsz,ami kiut ebből a helyzetből, a sakradra állsz és megkérdezet tőle ezeket. nem tőlünk ,vadidegenektől a neten, hanem a célszemélytől. lehet, hogy ott hagyja, mehet nem. de a lehető legrosszabb hozzáállás, hogy ilyenket irsz, hogy "reménykedj-e, higyj-e, bizz-e". nem szabad reménykedni, választás elé kell állitani.

én reménykedtem és tönkre tettek, aztán a következő alakulo kapcsoaltaimba is átvittem a sértettség, önbizalomhiány generálta problémákat, és még nagyobbat szivtam. addig kaptam ezeket, amig fel nem oldottam az elfojtott blokkjaimat, át nem értékeltem az eseményeket. saját magaddal szursz ki és áldozattá teszed saját magad, ha ezt folytatod. ők majd élik tovább a világukat boldogan vagy kevésbé boldogan, de áldozati szerepek nélkül, te meg a béka feneke alá kerülsz és éveket veszel el a saját életedből miattuk. teljesen feleslegesen. ugyanolyan értékes ember vagy te is, mint a mostani párja, nem te tehetsz rola, ha ő egy meghunyászkodo pasi és nme te tehetsz az elromlott háasságukrol. ezért nme neked kell szenvedned. viszont ha hagyod magad, arrol csak te tehetsz.

szerintem mindenképp beszélj vele, hogy mégis mik a tervei veletek, egyáltalán vannak e. Csakhogy tudd. Mert igen, könnyű azt mondani hogy lépj ki, meg lehet neked is könnyebb, jobb ha fogod magad és lezárod, de talán jobb ha ezt úgy teszed, hogy legalább tisztán látod a helyzeted.

Vagy nem tudom másokkal hogy van, velem mindig őszinték voltak a szeretők, sose hitegettek azzal hogy elhagyják miattam a párjukat. Ez rosszul esett, de becsültem/bwcsülöm az őszinteséget. Igazán bajba csak akkor kerültem amikor tudtam hogy a másik sem tudja mit akar. Ekkor pedig beszéltek a tettek...

Beszélj vele, azután dönts. De így ne csináld sokáig, hogy nem tudod ő hogy érez, mit gondol, mert esetleg csak magadat ringatod veszélyesen hiú reményekbe.