Miért a harmadik a hibás?

Ezzel a kérdéssel senkit sem akarok megsérteni. Nem az a célom! Senkit sem akarok provokálni!

Nekem nagyon egyszerű a dolog. Ha szeretek valakit és jó a kapcsolatunk nem vágyom másra. Voltam olyan helyzetben, hogy megcsaltam az egyik barátom, de akkor is tudtam, hogy nem a másik férfin múlott a dolog. Mert ha fél évvel korábban jött volna, egyáltalán nem érdekelt volna. Szerintem csak egy már megromlott/gyenge kapcsolatba fér be egy harmadik személy. Akkor miért ő a hibás? Az tény, hogy én sem tartom helyesnek, ha nem hozzák nyilvánosságra a kapcsolatukat, hanem titokban viszonyt folytatnak. De miért van az -előre is bocsánat az általánosításért- hogy sok elvált nő a másik nőt teszi felelőssé? Miért ő a hibás? Ha a férje megcsalta, akkor valami már csak nem működött. (Ezzel nem azt mondom, hogy a feleség volt feltétlenül a hibás!) Csak nem értem, hogy miért azt a valakit hibáztatják sokan, és nem látják be, hogy a harmadik személy már csak a jéghegy csúcsa. Egy párkapcsolatában boldog ember miért lépne férre? De ha meg is teszi, miért a harmadik a legnagyobb hibás, aki " családokat tesz tönkre"? Ezt nem tudom megérteni..

Én is voltam ilyen helyzetben. Az apám elhagyta az anyámat egy másik nőért. Azzal a "másik nővel" már 20 éve együtt vannak. És apám BOLDOG! Egy ideig viszonyuk volt, de aztán elmondták a dolgot. Anyám, mint a legtöbb elhagyott nő apám új feleségét hibáztatta. Máig sem értem miért. Nem értem, hogy mi ezzel a baj. Ő is túlléphetett volna rajta. Magába nézhetett volna az anyám is, talán akkor meglátta volna, hogy apa nem volt boldog, a kapcsolatuk pedig régen rossz volt.

Most én is hasonló helyzetben vagyok. A férfi akivel együtt vagyunk, előtte együtt nevelte a 2 éves fiát a gyerek anyjával. A baba túl korán jött. Talán csak azért maradtak már akkor is együtt, mert jött a baba. Bár szerintem az olyan kapcsolatok, melyeket a gyerek tart össze, halálra vannak ítélve. Szóval nem volt jó a házasságuk, nem voltak boldogok. Megismertük egymást. A párom elmondta, hogy mi van, hogy kész pokol, ami otthon van. Veszekedések örökké, és látja a párján is és magán is, hogy már nem tudnak boldogok lenni együtt. Egymásba szerettünk egy idő után, és én vártam, hogy megtalálja a megfelelő alkalmat, bár azt megmondtam, hogy hosszú ideig nem fogok rá várni. A szeretője nem akartam lenni! Elmondta, hogy mit érez. Persze a felesége akkor sejtette, hogy van valakije, így nem is titkolta. A volt felesége a páromnak onnantól kezdve engem talált hibásnak. Pedig ha ők akkor egy boldog kapcsolatban éltek volna, a párom nem akart volna tőlem semmit. Én így gondolom. Az meg, hogy ö már előttem sem értékelte a férjét, végképp nem az én bünöm. Szóval nem érzem azt, hogy a családjukat én tettem volna tönkre. (Egyébként már engem is hagytak el másért. Soha eszembe sem jutott, hogy az lenne a hibás)

Most a fiát segítünk nevelni, bár a volt feleség azt szeretné, ha sok közünk nem lenne hozzá. Az önzősége leírhatatlan...

Még egyszer mondom, a kérdés célja NEM A VESZEKEDÉS PROVOKÁLÁSA! Egyszerűen érdekel, hogy ki miért látja így vagy úgy. Ez valami védekező mechanizmus lenne, az elhagyott fél részéről? Nem tud szembenézni az igazsággal és így könnyebb?

Az értelmes válaszokat köszönöm!